Skip to content
2016. július 4. hétfő / sum-blink

Blink 182-California vélemény

29348_400x400

Jó sok mindennel lehetne kezdeni: hogy a blink Tom nélkül kvázi nem is blink, hanem mondjuk +45, de annak nagyon jó, vagy hogy miért kell 40 év fölött (és főképp lehet-e?) pisi viccekről énekelni tiniknek? Meghallgattam jópárszor a California-t. Lehet.

Mert az “új” blink ezt teszi. Remek zenei érettségről és hagyományos pop-punk himnuszokról tesz tanúbizonyságot Mark és Travis az új albumon. (Travis a legpunkabb, ha engem kérdeztek, már-már a Scott érát idézi fel néhol.) Matt Skibáról annyit – nem fogok haterkedni – mindent odatett, amit tudott. Élőben, a klasszikus számoknál semmiképp, de az albumon teljes hitelességgel áll helyt harmadik tagként és ad egy sokkal másabb irányt, mintha Tommal csinálták volna meg a srácok mindezt.

A Cynical szolidan tudomásunkra hozza az egyik leglüktetőbb punk nóta formájában, hogy Matt nem kér bocsánatot – viszont erre az energiára számíthatunk háromnegyed órán keresztül.A Bored to Death már ismerősen csenghet, nekem annyira nem a zsánerem, de tény, hogy szépen odacsap a nosztalgia közepébe. (“Long way back to 17…”) Amúgy tudtátok, hogy a legtöbb pop-punk nóta arról szól, hogy valaki nem megy haza? A She’s Out of Her Mind jó hangulatú punk/csajos nóta, de már itt jelentkezik a rengeteg WOAH NANANA , mintha a pop-punk műfajban ez egyfajta kizárólagos elvárás lenne. Ez már az előző albumon is zavart. Enélkül is “pop” marad srácok! A Los Angeles-ben az első számot tisztelhetjük, ami az album címére utal, megint nem megyünk haza, a számítógépes kezdés nagyon nem kéne – ami tetszett a bridge, amit Mark elvisz a hátán. A Sober kicsit pop-rockosabb szám – sajnos az albumon előfordul pár ilyen, a lassabbak közt. De jó a feelingje. A Built This Pool szokásos rövid poén szám – sokkal több potenciál lett volna benne. Kár. Aztán jön a No Future, szintén preview single volt, nem mondom, hogy rossz, de mintha túl sok réteget akartak volna belepakolni zeneileg… A bekiabált címszöveg, a végén a dúdoló tömeggel… Sok. A Home Is Such a Lonely Place gyönyörű, tiszta Amerikai Pités szerelmes feeling – a refrént kihagyhatták volna a dalból. Hiába: javarészt Mark a rangidős, az Ő részei jobban bejönnek, na. A Kings of the Weekend-nek a refrénje jobban sikerült lényegesen, mint maga a szám, a tempó is teljesen eltérő – hangulatra azonban állat. A Teenage Satellites korosztályát a cím meg is határozta, ennek megfelelő könnyedségű és jó hangulatú nóta. Matt énekli a refrént és jó! A Left Alone számomra szintén olyan “lassú, inkább rock, mint punk” dal. Valahogy klipgyanús. A Rabbit Hole kicsit kaotikus, de a refrén jó pörgős, darálós – tán az új Alice film miatt készült el? A San Diego refrénje és kórusa megint csak eléggé eltér tempóban, de szép nagyon – csak kicsit túl komoly az albumra. A The Only Thing That Matters-t a nyár szerelmes dalának definiáltam – loopolva megy nálam, tán a leg “régi blinkesebb” szám. A címadó California szintén az egyik kedvencem. Szép és összhangban van az egész szám, minthacsak a narancssárga naplementét néznénk LA-ben… A Brohemian Rhapsody nem a Queen szám feldolgozása – jó gyors, filler, M+M’s szerű riffel. Rövid!!!. És végül a Japán bónusz track, a Hey I’m Sorry keretbe foglalja az albumot – szintén egy lassabb rockos dal. Matt mégis bocsánatot kért. Nincs miért. 🙂 8/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: