Skip to content
2013. április 20. szombat / sum-blink

Bioshock Infinite teszt

infinitieelizabeth_610aWTF?” – tartja a híres mondás. Garantáltan ezzel a felkiáltással fogod végignézni a Bioshock Infinite interaktív záróakkordjait. Semmiképp ne nyomozgass a sztori után, míg nem játszottad végig a játékot, mert az évtized történetével lesz dolgod, mely hanyagul legyinti fültövön az utóbbi évtizedben megfogant Hollywoodi gyér termést! Az új Bioshock biztos címmel pályázhat az év játéka címre, de hogy már most olyan klasszikusok mellé férkőzte be magát, mint a Half Life, vagy annak folytatása, az biztos…

Az előző két Bioshock egyértelműen hangulatával emelkedett ki (bár inkább merült alá) a tucat FPS csokorból, mely beteges, horrorisztikus elemekkel mutatta be az utolsó gyufásdoboz design-jáig kidolgozott várost, az Art Deco stílusú Rapture-t, hátborzongató hangulattal nyakonöntve. Ezúttal a játék a felhők fölé kalauzol el: egy alternatív Columbiában játszódik a történet, mely erősen Steampunk stílusjegyeket hordoz magán, olyannyira, akár egy Verne regény.

A játék sztorija 1912-ben veszi fel a fonalat. A detektív foglalkozásából aligha megélő Booker DeWitt-et alakíthatjuk: a középkorú férfi óriási adóssággal tartozik – hála a szerencsejátéknak – így kénytelen elvállalni egy egyszerűnek tűnő feladatot: mentsen meg egy Elizabeth nevű fiatal lányt, aki egy toronyba zárva sínylődik az említett, gőz-hajtotta felhővárosban.

8311

Új játékot indítva valóban úgy érezzük magunkat, mint 1998-ban, mikor Gordon Freeman bőrébe bújva beszálltunk abba a bizonyos liftbe – a játék egyből magába szippant és a végigjátszásig nem ereszt. Eleinte atmoszférájával éri ezt el. A történet ismerős helyszínen, egy kilátótoronynál kezdődik az óceánon, majd egy katapultkilövés után megékezünk az állejtős városba. Egyszerűen lehetetlen leírni azt a hangulatot, ami ott fogad, ezt látni kell! Hihetetlen munkát végeztek a vizuális szakemberek (is): több kilométer távolságban repkedő, hatalmas, lebegő házak, monumentális szobrok, rengeteg virág, fa és pezsgő élet. Akár az ezredfordulón itt is korabeli ruhákban játszó gyerekek rohangálnak az utcán, kalapos hölgyek sütkéreznek a napon, a parkokban párok beszélgetnek, piknikeznek – idilli a hangulat, persze nem sokáig.

Kiderül, hogy a várost egy Comstock nevű baptista prófétának építették, akit a mai napig imádnak szektába tömörülve az emberek. Mi is átesünk egy keresztelőn, hogy a városba léphessünk. Nemsokkal később az is kiderül, hogy Columbia lakóit erős, kisebbségi elnyomásra való hajlam jellemzi. Egy vidámparkban járva ezt magunk is megcsodálhatjuk, amikor alkalmunk adódik beszállni egy színes-bőrű pár megalázásába. (A játék többször is döntés elé állítja a játékost, egy ponton például Elizabeth-nek választhatunk nyakéket.)  Messze az út még a lány megtalálásáig, de optimális esetben már megszerezzük egy rendőrtől az első fegyverünket, egy forgó kampót, mely nem csak az egyetlen közelharci eszköz, de a város platformjain átívelő Skyline-okon, azaz égi drótköteleken is suhanhatunk segítségével…

0x600

A Bioshock Infinite javarészt lineáris, de hihetetlen zegzugos pályarészeket alakítottak ki a fejlesztők, ráadásul egyikről a másikra a legtöbb esetben bármikor visszamehetünk. Mint mondtam, ismét több kor és valós történelmi éra jegyeit hordozza magában a játék idealizált városa – a design ezúttal is jeles, legyen szó a boltokról (melyekbe szabadon betérhetünk), az eszközökről, vagy akár egy plakátról a falon. A Steampunk-os, folyton mozgásban lévő környezethez mi sem szolgáltathatta volna a megfelelőbb motort, mint a jól bevált Unreal engine? (A DmC-vel ellentétben itt kimondottan szép, ahogy a játék freskó szerűen csillog – villog élénk színeivel.)

A játékmenet erősen sztori központú, de néhány interaktív cselekményt, illetve keresgélős feladatot leszámítva a roppant naturalista harc dominál. Természetesen hősünkre vidámparki megmozdulása után a rendőrség egyből felfigyel, de agresszív munkások és később komolyabb fegyverzettel felszerelt katonák is megtámadják Őt. Az első két rész Big Daddy-je ezúttal a Handyman lesz, aki lényegében egy hatalmas robotba épített ember. Emellett komoly veszélyt fognak jelenteni az amerikai alapítóatyákról mintázott, motorral hajtott Patrióta robotok is. Pánikra nincs okunk, hisz bárkinek a fegyverét felvehetjük a földről, egyszerre kettőt is. (Apróság ugyan, de az interaktív tárgyak pirosan és sárgán villognak, ami elég kiábrándító.) Fontos megemlíteni a városban mindenütt megtalálható automatákat is: ezeknél KP fejében fegyvereket tuningolhatnuk, életet, illetve ú.n. Vigor-t vehetünk. Ugyanis a játék sava-borsát az Undying-ból ismerős mágiák adják! A Vigor nevű képességnek több fajtája létezik – mindegyik Salt-al (sóval), egy kék folyadékkal idézhető meg. Bár Booker magától gyógyul később lehetőségünk lesz pajzsát is fejleszteni sárga üvegcséket találva. Ezekből még kétfélét szedhetünk össze: a piros hősünk életerejét növeli meg, a kék a mágia időtartamát.

bioshock_infinite-2

A programban számos Vigor rendelkezésünkre áll, melyeket stílusos üvegekben kapunk meg: egyikkel a mechanikus eszközöket bűvölhetjük meg, másikkal gyilkos varjakat idézhetünk ellenfeleink számára, később locsolóként vizet zúdíthatunk rájuk, esetleg a levegőbe emelhetjük őket. Mindegyikük hasznos lesz – arról nem is beszélve, hogy egy rendkívül stílusos néma film mutatja be használatukat. De térjünk rá a történet másik fontos szereplőjére, Elizabeth-re. A csodaszép lány egy elegáns kastélyban él, mit sem tud a külvilágról, csupán arról álmodik, hogy egyszer eljuthat Párizsba. Szökési kísérleteiről egy óriási mechanikus madár, a Songbird már idejekorán leszoktatta. A folyamatos megfigyelés alatt álló hölgyeményt kiszabadítva teljesen megváltozik a játékmenet. (Elizabeth múltjáról nem sokat tudunk meg eleinte, de minden kiderül a játék során.)

A szimpatikus karakter hű társunk lesz az egész történet végéig. Egyszer sem fog beakadni, miközben követ minket, vagy épp az utat mutatja. Érzéseit mindig hűen tükrözik gesztusai, arcmimikája pedig kiváló. Ha dühös morcosan néz, a falhoz támaszkodik, míg mi pl. átkutatunk egy szobát. Alapvetően azonban roppant lelkes és elszánt, hatalmas kék szemei csillogó élettel vannak tele, sőt, még arra is ügyeltek a készítők, hogy harc közben ruhája koszolódjon. A lány kisujja helyén egy gyűszű van, mely által – maga sem érti miért – különleges dolgokra képes. Meg tud Tear-eket, azaz átjárókat idézni, illetve már eltávolított tárgyakat kérésünkre vissza importálhat – ezeket szürke hologram jelzi. Ha kell, ágyút fabrikál egy mozdulattal a csatamezőre, elsősegély csomagos ládát teremt elő, vagy az említett motorizált hazafiakat oldalunkra fordítja – persze csak ha van rájuk lehetőség, azaz van a közelben megfelelő hologram. Másik ügyes tulajdonsága, hogy egy hajcsat segítségével képes lakatokat kinyitni. Némelyik szoba nem szükséges feltétlen a továbbjutáshoz, ezekhez lock-pick-eket kell gyűjtögetnünk, általában hármat. Busásan megtérül a dolog, hisz az ilyen zárt ajtók muníciót, erős fegyvereket, vagy speciális ruhákat (erősebb páncél stb.) rejtenek!

0x6002

Elizabeth a kódolvasásban is jeleskedik, így ha valahol egy számunkra érthetetlen üzenet fogad, akkor a közelben lévő könyvet megtalálva Ő lefordítja azt. A leghasznosabb tulajdonsága pedig, hogy csaták közben nem csak nem kell rá vigyáznunk, mert mindig elbújik, de töltényekkel, életerő csomagokkal, Salt-tal lát el minket az ütközetek közben. (Automaták közelében még aprót is ad nekünk.) Az izgalmas játék során jópár fontos karakter felbukkan még, de róluk lehetetlen spoiler nélkül beszélni. Helyszíneket tekintve megfordulunk majd kőfejtő bányában, a város szegény negyedeiben is, ahol egy Vax Populi nevű ellenállás szerveződött. De a katona múzeum, a bank, strand, a játék elején felbukkanó vurstli (ahol nem mellesleg lőni tanulunk meg), a raktárak és Zeppelinek is mind-mind izgalmas helyszínül szolgálnak lövöldözésre, nyomozásra, vagy épp a táj csodálására.

Bár ezúttal nem kimondottan horror az új Bioshock műfaja, mégsem ajánlott vele játszani 18 év alatt brutális harcai (végtagok szakadnak le, vér takarja be a kamerát) és nehezen emészthető, fokozatosan kibontakozó története miatt sem – már ha valakit ma még érdekel a korhatár. A morbid humor is erősen átitatja a játékot: az említett némafilmek (egyikben kimondottan gyermekeknek reklámoznak cigit), a párbeszédek néha fanyar kacarászásra adhatnak okot. Maga a város design is elsőre komikus, később azonban kissé nyomasztó hatást kelt. (Utóbbit szokás szerint olyan szinten kidolgozták, hogy teszem azt saját márkája van: a Fink-MFG.)

336949437

A töltőképernyőket mindig érdemes olvasgatni, mert a hasznos infók mellett még a történet apróbb részleteire is kitérnek rajta. Ugyanilyen okból érdemes gyűjtögetni és lejátszani a fontosabb szereplők által eldobált Audiolog-okat és megnézni a Kinetoscope-okban látható filmeket. Az élvezetesre sikerült harcok után mindig van lehetőség a legyőzött ellenség kifosztására, illetve kukákból, szekrényekből, asztalokról is csenhetünk el pénzt, kaját (mely megcsappant életünket tornázza fel). Ha mégis elhalálozna hősünk, vagy visszakerül irodájába, vagy Elizabeth újraéleszti Őt, már ha a közelben van – mindkettő csekély pénzveszteséggel jár. Remek móka továbbá a Drótköteleken való siklás is: szélsebesen süvíthetünk a talpunk alatt a felhőkkel és házakkal, nyomunkban Elizabeth-tel, majd óriásit szökkenve landolhatunk egy erkélyen, vagy egy ellenség nyakában! Ki kell próbálni.

Hihetetlen jól sikerült az Infinite audio része is: a szinkronok tökéletesek, a zenék szokásosan gramofonról recsegő, korabeli melódiák. (Egyszer felfedeztem egy iszonyat poénos Easter Egg-nek szánt számot. A romos, szellem-járta városrészben lesz, figyeljetek!) Egyébként több kikacsintással is találkozhatunk: akár az előző részekre, akár más művekre vonatkozóan. Egy mozin például a Revenge of the Jedi című feliratot láthatjuk.

BioShock_Infinite_Beast_of_America_full_EN_PEGIconv

Persze nem hibátlan FPS a Bioshock Infinite. Bizonyos konfigurációkon (naná, hogy az enyém közéjük tartozott) hiába fut folyamatosan, néha leáll gondolkodni 4-5 másodpercre, laggol, hiába van meg a géped hozzá. Javítás sehol… Hosszúságot tekintve kellemes a játék, ám miután befejezted, nincs semmi ami az újrajátszásra sarkallna… Se megnyitható artwork-ök, se semmi. Ami nagyon hiányzik a játékból, az a Multiplayer. Képzeljétek el, mekkora mulatság lenne drótköteleken üldözni és levadászni egymást… Csupán ennyi a hibák száma számomra a vérprofi programban – de a filmbe illő történet mindenért kárpótolt!

A játék végén annyi fordulat lesz, hogy nem győzzük állunkat a helyére rakosgatni, ez borítékolható. Hihetetlen epikus ütközetekkel és napokig gondolkodtató, agyunkat buzeráló történettel zárul a játék. Mikor összeáll a kép, simán úgy érezzük magunkat, mint a Mátrix, vagy a kissé túlértékelt Eredet megnézése után! Alan Wake-szerű, komoly, horror elemekkel operáló történetet ismerhetünk meg a játék utolsó harmadában. Fontos: a Credits lista lefutását mindenképp várd meg! Ha így sem értenéd a történetet, itt egy videó, ami mindent elmagyaráz, szigorúan végigjátszás után!

(Végül egy kérdés: Elizabeth karaktere és a Steampunk város csak nekem juttatta eszembe Alice-t és kalandjait?)

FIN.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: