Skip to content
2012. december 22. szombat / sum-blink

Frankenweenie kritika

cvp6_405_600Már a trailert látva éreztem, hogy Tim Burton ismét el fog kápráztatni és valami fantasztikusat alkot a Frankenweenie 1984-es rövidfilmjének teljes estés, stop-motion változatával – a meglehetősen erőltetettre sikerült Alice és Éjsötét árnyék után. Arról nem is beszélve, hogy az új film egyfajta eszenciája a Mester eddigi remekműveinek, sőt:  Johnny és Helena sincs benne, nyomokban sem – így már hisztek nekem, ugye…?

A merő véletlenségből szülinapomon elérhetővé vált film minden kétséget kizáróan egyfajta vissza a gyökerekhez szellemben foganhatott meg. Hangulata egy az egyben az író-rajzoló-rendező korábbi hasonszőrű bábfilmjeit idézi, mondanivalója hasonlatos azokhoz.

Frankenweenie2

A Frankenweenie egy családról szól (Frankenstein-ék, ehh), akiknek különc-feltaláló gyermeke Victor magányosan, ám boldogan éli a kisiskolás kamaszok életét, kutyájával, a Bullterrier fajtájú Sparky-val. Az antiszociális, fura kisfiút apja sportra ösztökéli a tudomány mellett, így elkezd Baseballozni. Természetesen kutyája is elkíséri első meccsére, ahol a négylábú egy labda után szaladva sajnálatosan életét veszti egy autó elé szaladva. Victor nem nyugszik bele a dologba és egy iskolai tudományos kísérlet után az eltemetett állatot kiássa és – vezetéknevéhez hűen – magasfeszültséggel megpróbálja életre kelteni barátját titokban a padláson. Sikerül is a terv. A bajok csak akkor kezdődnek, amikor kiderül a dolog és a kísérlet versenyre más diákok is hasonló tervekkel állnak elő…

Frankenweenie_weird_girl

Legelőször hagy dicsérjem meg a látványvilágot, mely immár teljesen fekete-fehér a (szándékosan) fakó/kopár Halott Menyasszony után, ám újfent tökéletes. A stop-motion a stop-motion-ben hihetetlen ötlet, már a film elején érezzük a reformáció szeleit. A hidegháború korában játszódó Frankenweenie a trash-szörnyfilmeket is parodizálja/ megidézi, a hollandus kisváros, ami a sztori helyszínét adja, pedig egy az egyben az Ollókezű Edward giccsnegyedét képezi le – na de az utalásokról még később.

A karakterek kiválóak, a szerző könyveit/ rajzait ismerő filmnéző (Az osztrigasrác mélabús halála stb.) meg sem lepődik az elcseszettnél-elbaltázottabb karaktereken, mint az emós szomszéd kislány, a pöfeteg polgármester – dől a társadalomkritika a filmből és természetesen ismét a különc, szociálisan megvetett, ám szívük által vezérelt szereplők érvényesülnek. A jó értelemben vett beteg humor sem hiányzik a műből – kedves, mégis morbid poénokra számíthatunk. (Az újjászületett Frankenweenie gyakran elhagy magából “alkatrészeket”, illetve a – cseppet sem erőltetett – szójátékok is erősségei a mozinak.)

  Frankenweenie600

Számos gyurma karakter egy az egyben úgy néz ki, mint az eredeti filmben és még a kamerabeállítások is megegyeznek néhol. Utal továbbá Burton a Karácsonyi Lidércnyomásra (csuriba tett ujj, a “patkányszörny”), a Halott Menyasszonyra, az Ollókezű Edwárdra és persze az elmaradhatatlan malom is felbukkan a filmben. Az elcsépelt színészek helyett, ezúttal a Beetlejuice és a Lidércnyomás “retro sztárjai” adták hangjukat a mozihoz, úgy, mint Catherine O’Hara és Winona Rider.

Az eredeti film meglehetősen át lett írva, ám mondanivalója mit sem változott – sőt, még bővült is. A szeretet új életet adhat halott dolgoknak, legyőzve a racionalitás begyepesedett akadályait. Az analógia egyértelmű…

Kihagyhatatlan, sokszor-nézős darab. A stáblista végén a Hawaii-i zene hatalmas poén: “Love Is Strange”. Az.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: