Skip to content
2012. május 29. kedd / sum-blink

Éjsötét árnyék kritika

Tegnap éjsötétben sikerült megtekinteni az alkotást egy moziban. Gyanús előjel volt a 8-10 néző rajtunk kívül, de ennek csak örültem. Ám a filmbe vetett lelkesedésem hamar lelohadt – úgy 15 perc után. Miért: alant…

Barátnéval egy Addams family jellegű fekete komédiára számítottunk, ám a 16-os karika nem volt véletlen. És bár a plakátok, a promo anyagok, az előzetes (mely lényegében az összes valamire való poént felfedte) alapján annak is kellett volna lennie a filmnek, hát nem – sokkal inkább egy vérmes, rideg akció-thrillert (???) kaptunk, kevés kacagtató résszel.

A sztori szerint a XVIII. századi Barnabas Collins (Johnny Depp) menő hal-feldolgozóüzem tulajjá növi ki magát családjával, ám a (mellesleg boszorkány) szobalánnyal való felelőtlen entyem-penytem után (aki súlyos átkot bocsát a fiú családjára és szerelmére) 200 évre egy koporsóba kényszerül. Vámpír lett a szegény férfiből. Miután a ’70-es években véletlen kiássák, visszatér a családi birtokra, ahol már semmi sem ugyanolyan, mint régen. Az elszegényedett leszármazottaknak mind titkaik és gonosz terveik vannak a rég nem látott rokonnal, aki megfogadja bosszút áll az örök életű banyán és segít a családon…

A film “természetesen” (legalábbis Hollywoodban hiszik, hogy ez természetes dolog) egy hetvenes évek-béli sorozat remake-je. Aha. Ezért a kor. Na, ez nálam már alapból egy rossz pont, mert egy bizonyos Eric T. Cartman-hez hasonlóan, nem bírom a hippiket. Aztán nézzük a szereplőket: egyértelműen Depp viszi a show-t, kétségtelen profi színész, tonnányi sminkkel is cukker marad a csajoknak, még, ha ki sem nyitja a száját… ám az Ő karakterén kívül senkié nincs igazán kidolgozva: se a családvezető anyáé, se a fapofa apáé, a komornyikok (főleg az idős hölgy, aki passzivitásával az egyik legerősebb humorforrás, á la Sherlock Holmes 2.) amolyan díszletnek hatnak, a lázadó kamaszlány kliséről nem is beszélve, Helena pedig – Tim Burton film lévén – csak amolyan “muszájból” szerepel: a piás család pszichiáter játéka száraz, hiába a remek smink és haj.

És itt ki is bukik a fő bibi: azért áll távol az említett filmtől, mint ide Irak, az Éjsötét Árnyék (újfent gratula Heltai Olgának a Magyar fordításért), mert nincs benne egy nyamvadt szimpatikus szereplő sem! Míg az Addams család leggaládabb, legelcseszettebb tagjai is szerethetőek voltak, addig itt maximum Barnabas keserű sorsával azonosul a néző, vagy – a szintén nem épp a legjobban kidolgozott karakterével – a kis David-ével. Egyébként mindenki unszimpatikus, száraz és visszataszító – ha külsőre nem is hinnénk róluk. A sztori sokáig lagymatag mederben hömpölyög, minden humort mellőzve, sztárvendég ugyan van, a monológok kidolgozottak – de minek, ha a több hektoliter vér, az öncélú agresszió és a végjáték oly mértékben nem a reklámok alapján várt, alaposan átgondoltnak tűnő stílushoz idomul?

Keserű csalódás a film és sajnos a remek színészek sem mentik meg attól, hogy Tim Burton ismét negatív kritikákat kapjon. Számomra, az éterben eltűnt Frankenweenie remake hozza majd meg az áttörést a rendezőtől, úgy érzem. Ott tán nem csak a látvány lesz jeles, hanem amit közölni is akar. Mert, ez az egykor csúnyasága miatt, kiközösített kisfiú minden filmjével ugyanazt akarja üzenni a világnak: a csúnya/ nem normális/ más lényeknek is van létjogosultságuk boldog életet élni! Sajnos egyre kevésbé jön össze neki.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: