Skip to content
2012. május 25. péntek / sum-blink

Konzol-törim

Játék. A szó mai világunkban a fiatalok körében, szinte 100%-ban a videojátékokra koncentrálódik. De mi most visszaugrunk az időben kb. 15-20 évet. Ekkortájt még nem volt fészbúk, se mobil. Álmaimban, unalmas énekórákon, emlékszem egy kütyüről álmodoztam, melyen filmet lehetett volna nézni, vagy a mai értelemben véve játszani… Volt, hogy karóraként, de volt, hogy kvarcjátékként képzeltem el, akár a nem sokkal később megszülető Tamagocsit. Aztán vége lett az órának és mentünk ki focizni, vagy hógolyózni…

Na, azért szögezzük le, annyira vén nem vagyok – általános iskolai osztálytársaim körében a 386-osokon már ment az Lion King – Aladdin biznisz, meg a Megadrive kazik cserélése, a sztorizgatás a Doom-ról, az Alone in the Dark-ról. És a sárga! Ó, a konzol, ami megannyi változatban létezett, a kazettákkal azonos színű emberkék árulták, és mai napig van létjogosultsága a piacon. (Utóbbit szó szerint is érthetitek.) Nekem mégis kimaradtak az úgynevezett Sárgakazik…

Nosztalgiám igyekszem kicsit rendbe szedni, mielőtt totál elkalandoznék. Egész kis koromban kaptam egy zöld színű, tekergetős joyos, magyar teniszt. Aztán egy színezős versenyen nyertem, egy búváros kis kvarcjátékot és megvettük a kötelező Tetris-ünket is. Később jött az Atari, millió játékkal a gépben – természetesen nem az eredeti faberakásos változat. Imádtam. Barátnál már C64-eztünk is, így – a már akkor is retrónak ható géppel – megtanultam a magnó-”számítógép” használatot.

És akkor jött a SEGA MEGADRIVE I. (Hogy a kinézeten kívül miben különbözött a II.-től, ma sem tudom.) Az első fordulópont. Konzolos lettem. Egy darab Sonic és egy James Pond II. című játékkal. A lista nem sokat bővült, lévén, akkor nekünk 5-6 ezer Ft nagyon sok volt, de a kölcsönzős időszakom aranykorát élte. Rendszeres hétvégi program volt, hogy kimentünk nagymamámhoz, vittem a gépet és kivettük az Aladdint, vagy az Earthworm Jim-et. A Mortal Kombat Ultimate is sokat “pörgött”, azt kölcsön kaptam. Később zsebpénzből egy Pinocchio-t és egy Jurassic Park cartridge-ot is sikerült vennem. Mai napig megvannak! A gép és az első két játék sajnos nincs, mivel a “kedves” ajándékozó rokon visszakérte…

Kb. Ekkor indult az 576 konzol magazin (a Kbyte a ’90-es években volt a legigényesebb, ha mondhatom ezt – a legjobb PC játékok ekkor jelentek meg, ezt bátran állítom) forgatása a pad alatt.  Géphiányom egy számtalan játékot tartalmazó kazettacsomag, egy magnó, és egy Enterprise 128 töltötte be. Ez is ajándék volt, ezt már meg is tarthattam. :) Közben kölcsön kaptam egy NES-t, alap Mario-val és egy The Empire Strikes Back játékkal. Imádtam.

Majd a szomszéd “gazdag fiú” Gameboy-a rázta fel a kedélyeket. Később Color-t is kapott, amit nekem akart adni szülinapomon, spontán felindulásból. Én belekezdtem az illedelmes ellenkezésbe, hogy “Ó ez hatalmas ajándék (az volt!), nem fogadhatom el…” “Ja, oké.” – mondta. Nem is adta nekem. (Jó hülye voltam… :D )

Generációváltás következett. PS1 és N64 konzolok robbantak hatalmasat! Ez már a gimi kezdete volt, így sikerült szüleimnek összespórolni egy PC-re is. (Pentium 300-as gép volt, MINDEN [demó] ment rajta, ami akkor megjelent! Bika gép!) Én előtte azonban a ballagási pénzemet spórolt összegeimhez csaptam és egy kispesti boltban megvettem a Playstation-öm. Ó, Istenem. De szerettem. Mai napig, szinte új állapotban őrzöm. Sosem csippeltettem ki. Évekig csak a demo CD-t és életem meghatározó játékát nyúztam: Ez a Tomb Raider volt, mely számomra a 3 dimenzióba vezetés kezdetét jelentette konzolon. Memóriakártya nélkül, mindennap elölről egy haverral pénteken, suli után, éjjelekbe nyúlóan… Csodás emlékek. A szomszéd gazdag fiú mindig megkapta a legmenőbb újdonságokat, így kölcsön is tudtam kérni – aztán még Ő is csippeltetett. Számomra egy Croc-al és egy Rayman Rush-al bővült a “gyűjtemény”. (Dual shock nélküli joystickokkal, az egyik citromsárga, a Croc-hoz adták.) Vettem memória kártyát is… Mellette persze egy másik rivális fiú, a N64-éről mutatott videókazis felvételeket (!), egyszer játszottunk is együtt valami dobolós Donkey Kong party játékot. Majd elkezdett Resident Evil-ezni (második rész) és én nekem hirtelen mennem kellett. :)

Egy bitang hosszú PC-s szakasz következett, új géppel, tuningolással, mindennel… és már a generációváltásra készült egész Magyarország! (Ja, nem, csak a kockák.) A játékok azonban kezdtek akadozni… Közben belekukkantottam a számomra irányíthatatlanul szép GameCube-ba a “rivális fiúnál”. (A gazdag ekkorra elköltözött a szomszédból.) Eltávolodtam a konzoloktól. Majd egyik cimborám rádumált egy PS2 vásárlára. Eredetileg felesbe vettük volna: kifutóban volt a konzol, munkám már volt – majd hirtelen elállt az ötlettől. Sebaj, engem úgy felcsigázott, hogy bementem a legtrógerebb, leglehúzósabb konzolboltba és vettem egy gépet. Automatikusan csippeltet kaptam egy írott Black-el, a szokáshoz hűen memóriakártya nélkül. Fagyott, újraindult, minden gond volt vele. Addig cserélgettem, míg azt mondtam – inkább bukom a csip árát, nem érdekel, adjanak egy játékot helyette (Tomb Raider Legend), de nekem csippeletlen konzol kell! Vettem egy bontatlan Getaway: Black Monday-t mellé, melyet el is cseréltem nem sokkal utána… Be se tettem oda többet a lábam. És akkor kezdődött az igazi gyűjtős, konzolos időszak. Melóm volt, a PS2 játékok aránylag olcsók… Később jött még egy joystick (a barátnő miatt muszáj!), memóriakártyák, speciális kiadású játékok… ám már nagyban hódított a jelen generáció! De én élveztem. Minden, mi akkor szaggatott gépemen, ha kicsit csúnyábban is, de vígan játszhatóvá vált. És a játékélmény lesöpörte az asztalról (képletesen persze) a PC-met, a hülye driverekkel, DirectX-ekkel, mindennel. Ismét gyermek lettem. Konzoloztam.

Aztán mivel sokat utaztam munkahelyemre, baráti “nyomásra” (neki is volt, nekem miért ne?) vettem egy PSP-t. Erre csak a legszükségesebb játékokat vettem meg az ajándék Pro Street mellé. Közben történt némi garanciális herce-hurca PC fronton, így egy újabb gép került a lakásba, szám szerint a harmadik. Elkezdtem ácsingózni a jelen generáció úgymond klasszikus, kihagyhatatlan nevei után – de munka híján nehézzé vált a dolog. A gaz PC-s kalózkodás és a megannyi jól sikerült Vaterás játék vásárlás fenntartotta a játékszenvedélyt. Aztán nemrég SakmaN apó meglepett egy Classic Xbox-al és ismét visszakerültem az előző generáció korszakába.

Időutazásunk itt ér véget, tán nem is bánjátok… De, hogy nincs olyan konzol amire én nemet mondanék az biztos! Szóval reszkessetek konzolok, amint munkám lesz, az engem érdeklő játékokat valószínűleg pótolom!

Egyébként, ha már életemben nem jelenne meg több gép, akkor is bőven el lennék biztosan minden eddigi, engem érdeklő játékkal… már, ha nyernék a Lottón. Kár, hogy nem Lottózom. No, de nem vagyok az esztelen hajszolás/ gyűjtés híve és élni sem ártana közben – világot látni, kirándulni, családot alapítani. :) Úgyhogy következő generáció ide-vagy oda, én per pillanat vígan el vagyok Obi-Wan felettébb frusztráló kalandjaival.

Köszönöm a figyelmet!

sum-blink

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: