Skip to content
2012. április 21. szombat / sum-blink

Ezt tolom: Rayman Origins, AC II. (PC)

Rövidke bemutató rovatom jelen tárgya két remek Ubisoft játék. Lássuk őket:

Rayman Origins:

A lábas-kezes/ kezes-lábas emberke kalandjai, mint már itt sokszor olvashattátok visszatértek az eredetekhez, mind a sztorit, mind a játékmenetet illetően. A 2D-s platformer először is iszonyatosan gyönyörű (elvagyok ájulva, hogy a Vita/3DS  ugyanezt a minőséget produkálja!): az animációk olyan simák és folyamatosak, mint egy egész estés Disney vagy Dreamworks rajzfilmben. A hátterek, mintha festmények lennének, térben is üt a látvány, hisz néha ez-az belóg a képbe (pálmalevél, bokor) a figurák, idióták, aranyosak, tele van humorral, ötlettel a program. A hagyományok szerint balról jobbra scrollozódik a képernyő, mi pedig szaladunk, ugrunk, ütünk majd tündéreket kiszabadítva új képességet tanulunk meg, mint pl. a propellerezés. Az elmaradhatatlan bigyógyűjtés sem marad ki a játékból…

Hab a tortán, hogy az irányítás remek, a co-operativ mód pedig felettébb élvezetes. Barátnőmmel kiválóan szórakozunk Rayman-el és Globoxxal, egymást segítve, a bigyógyűjtésben versengünk csak. Egyébként azok levásárolhatóak a pályák végén új karakterekre (összesen 4 van) , más színű figurákra. Kisebb hepajt is rendezhetünk és negyedmagunkkal is bekapcsolódhatunk a buliba – PC-n magyar felirattal.

Remek zene, csodás grafika, HANGULAT és jópofa feladatok – csak ajánlani tudom!

Asssassin’s Creed II. :

Az első játék negyedik memóriablokkjánál csöppet ráuntam a monoton játékmenetére, az amúgy zseniális franchise első darabjának, így felkerült mellé az eddig elindíthatatlan második rész. Mivel a Brotherhood-ba már belekóstoltam sok dolog ismerős, leginkább a főhős, az Altairnál sokkal emberibb Ezio és a csodaszép Reneszánsz korabeli Itália.

Nyilván sokan már túl vagytok a játékon, ám én most is ámulok a változó napszakokon, a hihetetlen élethű vízen, a HATALMAS és csodásan kidolgozott, freskó szépségű városokon és a (végre) izgalmasabb történeteken és missziókon. Egyszerűen süt a játékból az élet, a nyüzsgés a városokban, a torokszorító küzdelmeknél. Az animáció és az irányítás kézre állóbb lett és a grafikán is jócskán tupíroztak. A drámai történetbe humoros jelenetek és karakterek is kerültek – ezek számomra mind-mind hiányoztak az előző játékból, mely inkább egyfajta lélektelen tech-demó jelleget nyújtott. A free running most is roppant élvezetes, arról pedig már nem is beszélek mekkora élmény Leonardo Da Vinci oldalán küzdeni…

A sorozatot kiegészítő filmekről, az egyes darabokról és a Rayman-ről is fogok még írni…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: