Skip to content
2012. április 7. szombat / sum-blink

Devil May Cry – az anime

Bár csináltam neki címkét, nálam sok anime cikkel nem fogtok találkozni, az tuti. Azonban jelen bejegyzésem tárgya kivételt képez, mert hogy az alapjául szolgáló videojátékot, pontosabban annak főhősét igencsak megszerettem. A Devil May Cry egy démonűző iroda neve, melyet a totálübermega-laza Dante vezet, ki maga is félig démon. Az anime – de mi maradjunk a rajzfilmnél – az első játék után játszódik és az eddigi programokhoz mérten meglehetősen vérmesre sikeredett…

A 3 lemezből és 12 részből álló sorozat nem éppen ma jelent meg, de tavaly sikerült leszinkronizálni. Rögtön az első kérdés – jól sikerült? Nagyon vegyesen. Dante szinkronhangja Seder Gábor, azaz maga Bender, aki meglehetősen jó szinkronhang, ám itt a lazaság, néhol inkább az unalom hatását kelti. Lady hangja jó, az egyéb szereplők hangjai átlagosak/ felejtősek – megjegyzem nagyon kiemelkedő szinkronhangokkal rendelkező animét én még nem láttam, feltehetően a kisebb szinkronstúdiók nem tudják a naaaaagy magyar színészek óriási gázsiját megfizetni. (Sarcasm.) Na de, vissza a rajzfilmhez: Dante minden egyes kalandja egy-egy misszió lesz.

Már az elején rábíznak egy kislányt, aki az irodában sertepertél – Ő lesz az egyik humorforrás az amúgy igen sötét miliőben. A játék, bár nem volt épp babazsúr, azért ennyire nem is volt sötét, inkább Gótikus. Itt a helyszínek nagy része realisztikus: evilági autópálya, kihalt sikátorok, az elmaradhatatlan rumlis iroda és a fagyizó – nem épp misztikus helyszínek. Az utolsó részben mondjuk… bár ezt inkább nem mesélem el. Az egyes részek összefonódnak egy nagy, kissé érthetetlen egésszé (na, ezért nézek [már] kevés animét!), mikor a végén a megküzd a gonosszal. Mellesleg az egész sorozat folyamán amolyan nyugati metál szól (a fő téma ütős lett) , néhol melankolikus dallamokkal karöltve –  ez sem épp a játékot idézi, de sebaj. A küldetések sztorijai igen vegyesek, némelyik európai fejjel is kellemes kikapcsolódás, némelyik káosz. Némelyikben pereg az akció, némelyik lassabb, az érzelmeket helyezi előtérbe. Szintén elüt a játéktól, hogy itt a démonok eleinte emberi alakban bújva jelennek meg ősz, pizzafaló hősünknek. A grafika a szokásos stíluselemeket alkalmazza, Dante feje úgy nyolcszor férne bele testébe – dehát nem is a realizmus volt a cél. Igényesnek nevezném, ráadásul a Capcom is közreműködött, ami igen dicséretes. Több – számomra új – szereplő is bemutatásra kerül, pl. Dante ügynökéről, Maurice-ról én a játékokban nem hallottam…

Nekem, mint videojáték a harmadik és negyedik rész nagyon tetszett, az első kettő kevésbé – igaz, hardcore besorolásuk révén egyiket sem volt idegzetem végigszántani – így azt mondom helyre kis sorozat ez, a játékot hírből ismerő, kicsit is kedvelő egyéneknek. Aki pedig pénzszórásra adná fejét, az se fog nagyon megszenvedni, hisz a trilógia darabjait 990, az egészet egyben, papírdobozban 3000 Forintért vásárolhatjuk meg (ha még megtaláljuk), ami azért korrekt. Ja, két féle doboz van az egyiknek a gerince tele színes logókkal, na, az nem tetszett, a Libriben láttam a simát, már ha valakit esetleg zavar az ilyesmi. (Amúgy a boxnak igazán csak az eleje néz ki jól – ennél kicsit szebbet is összedobhattak volna, de nem leszek ilyen negatív.) Ezen az áron rajongóknak egy ajándék!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: