Skip to content
2012. február 21. kedd / sum-blink

Alan Wake teszt

Az Alan Wake sokáig az egyik olyan konzol exkluzív játék volt, ami miatt Xbox 360-at szerettem volna: a játék nem csak a sajtóban, a kasszáknál is szép sikereket ért el, bár egy időben a Media Markt-ban már 4000 Magyar Forintért hajigálták a gyűjtői kiadást (az Alan Wake Files c. könyvvel együtt).  „Szerencsére” a frissen megjelent PC kiadás által megkíméltem magam eme pénzügyi katasztrófától…

A játék stílusát tekintve, a fejlesztők szerint pszichológiai-akció-thriller, de hogy magyarul fogalmazzunk akció/kaland/thriller – közeli rokonságban áll műfaját tekintve a Silent Hill sorozattal (különösen az utolsóval – Shattered Memories), de a Resident Evil 4. részéhez hasonlatos elemeket is hordoz magában. A játékot eredetileg 5 évnyi fejlesztés alatt Sandbox programnak szánták, amiben harc sincsen, de a végső változat a Remedy előző nagy sikeréhez, a Max Payne-hez hasonlatos lineáris kaland lett. (Őszintén, emiatt nem bánkódom nagyon, de a beígért dinamikus időjárás scripteltté válását kicsit sajnálom.) A stílus leírásához és a sztorihoz is fontos tudni, hogy Sam Lake-et (a Max Payne sztorik írója, az első részben az Ő arcát használták fel Max modelljéhez) olyan művek ihlették meg a történet megalkotásakor, mint a Twin Peaks sorozat, valamint a legnagyobb thriller írók művei: Stephen King, Lovecraft, Hitchcock – hogy csak néhányat említsek. Ők mind-mind szóba kerülnek, utalásokban megjelenik egy-egy művük, soraik idézet formájában kerülnek elő a játékban. Már a tutorial is egy rémálommal indít…

A címszereplő Alan Wake sikeres bestseller író, népes rajongó táborral. New York-ban él, szép lakása, csinos felesége van, Alice, minden rendben lenne, ám jelenleg írói válsággal küszködik. Neje tanácsára elutaznak az Északi hegyvidékbe, a festői, fenyvesekkel tarkított Bright Falls-ba. Szállásuk a Cauldron Lake tónál található (beszédes név) – itt kéne Alan-nek megírnia következő művét. Szépen filmszerűen peregnek az események: ahogy az említett álom után felébredünk az autóban, megérkezve Bright Falls-ba, egy kompon utazunk majd. Az átvezetők a félig engine, félig renderelt grafikát használják, mint pl. az utóbbi Potter játékok. (Ám jó szokás szerint annyira filmszerű a játék, hogy az ilyen mozik száma minimális és szinte mindent interaktívan élünk meg.) Már komputazás során megcsillantja tudását a kitűnő grafika – hiába a Havok motor még ma is csodákra képes, ha jó kezekbe kerül. Egyébként a 68.-adik Szarvas fesztivált készülnek épp megrendezni a helyi lakosok – a kedves kisvároskába érkezve, verőfényes napsütésben, egy kávézóban kérjük el a szobakulcsunkat: itt megismerkedünk az értünk fanatikusan rajongó Sarah-val és a helyi csodabogarakkal…  A kabinunkba érkezve kiderül továbbá, hogy a közelben egy Doctor Hartman nevű orvos egy kifejezetten művészekre szakosodott klinikát vezet. Alan ezen csúnyán összeveszik feleségével, mert Ő pihenni akart itt és dühödten elmegy sétálni. Hirtelen kialszik, minden fény a házban és mire Alan visszarohan a sikoltozó Alice eltűnik… Mi pedig egy újabb sötét rémálomba (?) zuhanunk: autóbalesetet szenvedve térünk magunkhoz és megtaláljuk első lapját új könyvünknek. Egy pech van csupán: arra sem emlékszünk, hogy betűt is írtunk volna!

Hát ízelítőül ennyi, de roppant csavaros és bonyolult, több síkon futó lesz a történet, mint az említett Silent Hill-ekben, ezt garantálhatom. A játék fő témája a fény és a sötétség örök harca lesz: ám ez nem csupán szimbólumként lesz jelen. Feleségünket kutatva, a városban járkálva sokszor furcsa, fekete köd telepedik a tájra: ilyenkor a helyi lakosok a sötét erő megszállása alá kerülnek, és nekünk támadnak – ők lesznek legfőbb ellenségeink. Erdészek, favágók, vadőrök, zsaruk – mindenki, aki csak az árny útjába kerül. Eltorzult, mély hangon olyasmiket kiabálnak, ami hajdani foglalkozásukra utalhat („Ne etessék az állatokat, Jogában áll hallgatni, Az Omega 3 zsírsavak jót tesznek a szívnek…”), miközben nekünk rontanak fejszével, kaszával, vagy épp láncfűrésszel. Az Alan Wake azonban rendkívül intelligens újítással kezeli (le) az ostoba vérontást: az elragadott emberek (Taken) ellen legősibb sötétség-pusztító fegyvert kell bevetnünk: a fényt. Zseblámpa szinte mindig lesz nálunk (több fajta is felbukkan a játék során), valamint, ha lesérülünk (mára már a megszokott fekete-fehér képernyő) egy oltalmat adó lámpa alá kell szaladnunk pihenni, hogy jobban legyünk. A harc során a legfontosabb a lámpával “égetni” az ellenséget, majd lepuffantani – magnum, shotgun és vadászpuska kerülhet kezünkbe, valamint Energizer elemek a lámpásba (nem vicc), fáklyák, egy fáklya kilövő pisztoly (tömegek ellen igen hatásos) és a legdurvább fegyver, a villanó gránát (szintén az). Túlélő ö… thrilleről lévén szó ezekből általában elég kevés lesz, még könnyű szinten is – hogy a Normal és Nightmare fokozatot ne is említsem, így gyakran sprintelnünk kell a harc helyett – ám Alan nem egy Superman és hamar kifárad. A játék többi eleme hagyományos TPS elemeket alkalmaz: választhatunk, hogy Alan mely válla mögül kövessen a kamera, miközben harcolunk, kutatunk, néhol platform ugrálunk. Az állandó gyűjteni valóink, gondolom achievment gyanánt: kávés termoszok, “Manuscript” oldalak, melyek abból a bizonyos általunk írt könyvből származnak. Utóbbiakat Alan akár fel is olvassa kérésünkre (F5) és ezek az épp aktuális cselekményhez nyújtanak segítséget, hisz a már általunk (?) megírt könyvet játsszuk végig. (Alan egy könyvesboltba érve meg is jegyzi a helyi sheriffnek: „Mostanában nem vagyok a kedvenc íróm…”) Zseblámpánk később a megszállott kapuk kinyitására is alkalmas lesz.

Ahogy bonyolódik a történet, időben is többször visszaugrunk New York-i lakásunkba is, álmok formájában. (6 fejezet lesz a játékban, minden napra egy – gondolom ezt az „Előző rész tartalmából” összefoglaló videók alapján.) Egyre több új karakter is színre lép – akiket a csattanók lelövése nélkül mindenképp megemlítenék, azok a következők: Barry, Alan igaz barátja, aki rögtön a helyszínre érkezett, amint megtudta, hogy baj van. A kopaszodó melák a játék fő humorforrása, egy-egy tenyérizzasztó akció után sokat tud enyhíteni a feszültségen poénjaival. Ahogy saját fényellátását megoldja – mikor egy ponton, majd együtt harcolunk – az se semmi (“Mordor szeme”), de a beszólásai is úgy általában viccesek. Egyszer ott marad az őrsön megvárni minket, a sheriff pedig mondja, hogy bárkit felhívhat: az első feladata, hogy pizzát rendeljen. 🙂 De jópofa arc, a két iszákos, öreg viking rocker is.

Apropó izzadt tenyér: az Alan Wake félelem szintjén pont azt a szintet hozza, amit még elviselhet az átlagos játékos – ugyan nem csap át horrorba és nem véres jelenetekkel operál, hihetetlen atmoszférájától és környezeteitől (maga a sötét rengeteg, barlangok, kihalt faházak, pincék, roncstelep stb.) állandóan a torkunkba dobog majd szinte a szívünk. (Nem hiába, a félelem a sötéttől ősidők óta az emberben él.) A sötét erő később nem csak embereket ragad el: említhetném azt a torokszorító jelenetet, mikor egy kombájn a farmon járva életre kelt, vagy mikor a hídon átfutva autó alkatrészeket vágott hozzám a dög! Ilyenkor a shiftet és egy irányt nyomva térhetünk ki – ám még ekkor sem garantált a siker. Kifejezett főellenségek ugyan nincsenek a programban, az említett nagyobb járművek életre kelését azoknak tekinthetjük, valamint a Hitchcocki életműből a Madarak lehetett nagy hatással az íróra – a varjak nagy tömegekben kemény ellenfelek lesznek. Sajnos a játék, bár nem port, picit mégis bugos lett: Alan többször beakadt, a checkpoint rendszerű mentés pedig néha csak akkor sikerült, ha kiléptem a – hátterét dinamikusan változtató – menübe, majd vissza a játékba és ismét ki. (Igaz, egy patch már megjelent azóta.) Az autós részeket szerencsére nem száműzték a játékból a sandbox stílus elhagyásával és jó mókának is tűnnek, de hogy az autónk akár egy bokron, ágon is fennakadhat, olykor elég dühítő tud lenni. Egyébként sajnos csak 3-4 ilyen vezetős alkalom lesz…


A Remedy remek munkát végzett a Max Payne-ek után (több utalás lesz az MP-kre is, az ikonok, maga a betűtípus, a narratív, E/1, múlt idejű elbeszélés mód Alan szájából, valamint a fájdalomcsillapítós doboz külseje lakásunkban…). A karakterek kidolgozottak, akár a MP sorozatban (személyiségük, kinézetük egyaránt). A turbózott grafikus motor ereje felismerhető: csodás textúrák, hihetetlen élethű megjelenítése a fény – árnyék dinamikus játékainak. Az erdő, a holdfényben megvilágított fák valami eszméletlen gyönyörűek, a hold a csillagos égen is csodásan ragyog – rengetegszer gyönyörködünk majd a panorámában. A horizontot beláthatjuk több száz méterre (4:3-at is támogat a játék, rendes). A víz is nagyon élethűre sikeredett – fodrozódása, akárcsak az életben. A tárgyak nagy része odébb lökhető, használható – a TV-k, rádiók bekapcsolása szintén háttér infókhoz juttat és növeli az interakció érzését… a mobil vonalkódokat nem tudtam kipróbálni okostelefon híján. A zene. Nos, a zene az sajnos valahogy elvész az akció forgatagában. Igaz külön lemezen is elérhető és roppant igényes, de a játék során elnyomja a vizualitás. Még egy apró hiba: én a hirtelen bevágásokkal való ijesztgetést hanyagoltam volna, olcsó fogásnak tartom. A sztori igényessége és a hangulat bőven elég erre a  célra. Az élettartamot növeli a Video Commentary bekapcsolása (lásd Half Life), ahol a fejlesztők osztanak meg kulisszatitkokat valamint az említett nehezebb módozatok.

(Ha végigjátszottátok, és tele vagytok kérdésekkel, teljesen normális: Itt egy SPOILER hegyeket tartalmazó elmélkedő topic.)

Az Alan Wake-hez három DLC készült X-box 360-ra és kettő PC-re.

A gyűjtői kiadás tartalma:

– Alan Wake játékszoftver
– „The Signal” és „The Writer” DLC
– Fejlesztői kommentár, háttér információk
– Bónusz DVD: Így készült az Alan Wake; Trailerek; Storyboard ….
– A játék hivatalos zenei anyagát tartalmazó CD.
– Alan Wake files: 144. oldalas könyv, Alan Wake sztorijával ,Clay Stewward szerző írása.
– 6 képeslap a játék képeivel/jeleneteivel.
– 1db két oldalas poszter.
– 7db matrica
– Kézikönyv

Reklámok

2 hozzászólás

Hozzászólás
  1. jade / ápr 30 2012 04:19

    jó kis teszt, megjegyzés: a Havoc nem grafikus motor, semmi köze a látványhoz, a Havoc fizikai motor/engine:-) Az Alan Wake grafikus engine a MAX-FX 3.0.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: