Skip to content
2012. február 5. vasárnap / sum-blink

Mafia II. teszt

Elég nehéz feladat egy olyan játékról írni, ami nem is annyira játék. Persze a hagyományos struktúrákat tekintve ugyanolyan sandbox programról beszélünk, mint a GTA sorozat, vagy épp az előző epizód, ám mégis jóval több azoknál. Sokkal inkább egy komoly, drámai mélységeket hordozó, interaktív film (de nem úgy, mint a nemrég megjelent Jurassic Park, hanem tényleg interaktív!). Nem akarok nagyon közepébe vágni a dolgoknak, de ezt a tényt fontos megosztanom, mielőtt egy betűt is szólnék bővebben a programról.

Tommy Angelo kalandjaival kétségtelen jó lóra tett az első részt megalkotó cseh fejlesztőcsapat: a Mafia egy igazi, szesztilalmas, üldözős, 30-as évekbeli bűnügyi sztori, egy hatalmas várossal (Lost Heaven), remek zenékkel, történetvezetéssel, pofás grafikával és mindent felülmúló KORÁBRÁZOLÁSSAL az utolsó tábláig. Ez így együtt pedig olyan hangulatot eredményezett, ami simán lenyomta az akkori riválisokat – ezt bizonyítandó, mind a mai napig készülnek hozzá MOD-ok és kultuszprogram lett. Bolondok is lettek volna a folytatásban felhagyni a nagyszerű recepttel a fejlesztők – a második, új generációs epizód egy másik hatalmas városban, Emipre Bay-ben játszódik, új főhőssel, immár a 40-es/ 50-es években. Vito Scaletta, egy fiatal, a Husky hadműveletben résztvevő katona. Mussolini uralmát segített letörni. Még gyermekkorában utaztak szüleivel és húgával az államokba, a híres Amerikai Álmot kergetve. Most, a háború végével a csatamezőről ismét visszautazik megözvegyült édesanyjához és csinos húgához – mindezt nem egy szokványos intro keretében, hanem mind-mind interaktív formában fogjuk átélni.

Sajnos a Mafia folytatásáról (előnyére legyen mondva) lehetetlen spoiler nélkül írni – a játék és a sztori oly erősen fonódik össze. Az első képsorok után máris miénk a VÁROS: bőröndünkkel szállunk ki egy taxiból és ha kedvünk tartja elbeszélgethetünk egy újságossal vagy bárhová elsétálhatunk a hófödte házak, autók közt, miközben Sinatra Let It Snow-ja szól. – Nincs menekvés, ekkor már be lettünk szippantva a játék világába. Gyors családi vizit után, irány Joe, a kövér, harsány modorú, de azért jólelkű régi barátunk – Ő már masszív maffia tag: egyből melót ajánl, pénzzel, jóléttel, nőkkel kecsegtetve. Eleinte nála héderezünk a konyhában. Hősünk nem nagyon vonakodik elfogadni ajánlatát, de előbb még megpróbálkozik (anyja könyörgő) szavára becsületes úton pénzt keresni – egy régi ismerőst keresünk tehát fel a kikötőben (Dereck), akinek ládákat pakolászhatunk 10 dolcsiért. Ez a rész is interaktív, így első kézből éljük át Vito frusztrációját, aki úgy a negyedik láda platóra pakolása után (már, ha a T. játékos előbb nem unja meg) hagyja a… öhm.. csudába az egészet! És innentől nincs megállás – akárcsak a taxis Tommy Angelo az első részben, Vito is elkezdi végezni eleinte piti kis munkáit Joe-nak és szépen elmerül az alvilágban…

Mi pedig a játékban! A 40-es évek tökéletes korábrázolása (a ruhák, zenék, autók, a feminista és háborús propaganda plakátok), majd az egyre izgalmasabb missziók és persze maga a sztori lesz erre a motiváló tényező. Joe bemutat a tagoknak, a fontosabb segítőinknek és megismerteti a mindennapi életünk fontos tudnivalóit (hova vigyük majd szervizbe autónkat, hol parkoljunk, megtanít a roncstelepen célbalőni, zárat feltörni…). Első küldetéseink között autólopás, széftörés, benzinkutas bélyegek eladása, csempész cigi leszállítása található és egyéb “apróságok” – semmi videó: még a cigis kartonokat is mi dobjuk le Joe-nak. Ám, ahogy egyre inkább megismerjük a családot – ahová majd be is vesznek vérszerződés által – a riválisokat, egyre komolyabb bűnügyek következnek: bomba leszállítása, gyilkosságok, gyémántrablás… A napok végén egyébként ágyunkba lefekve menthetünk, de a checkpoint rendszer is jelen maradt: az utolsó missziót leszámítva humánusan ment a program.

Fontos leszögezni: a játék elődjénél sokkal durvább lett! Sokszor sokkolóan (!) brutális a program, melynek során pedig végig ott lesz a trágár F betűs szó. A sztori egyre drámaibb, a küldetések egyre gusztustalanabbak – erkölcsileg is. Gyerekeknek egyáltalán nem ajánlatos – ez most nem csak sallang! Ami mégis marasztalni fog, hogy tovább játsszunk, az a sztori és az említett hangulat lesz: ugyanis Joe konyhája után egy apartmanban lakunk – ezt stílszerűen egy ingatlanos mutatja körbe. Fantasztikus! Minden eszköz használható, rengeteg házba bemehetünk, az utcán a járókelők teljesen reálisan viselkednek: esőben ernyővel közlekednek, és kevesebben is vannak, amúgy meg sétálnak, olvasnak, kávéznak, kirakatokat néznek, élik világukat… a munkás negyedekben odaillő kocsikat és embereket találunk, ami persze igaz az elitebb részekre is! Nemcsak az időjárás, de az évszakok is változnak! A játék közepe fele (15 fejezet van benne) lesz egy igen drámai fordulópont (később több is) – nem csiripelnék túl sokat, de megrázó lesz az biztos. Ekkor majd új mentorunk által megtanulunk boxolni: ugyanis a programban fontos szerepet kap majd a közelharc, valamint a fedezékből támadó, taktikus támadás tűzpárbajok esetén. Ezt is remekül sikerült megoldani – már ami az irányítást illeti. Az autók irányítása is rendkívül reális lett alapjáraton is, ám akinek nem, átkapcsolhatja a menüben szimulátor módba a vezetést – mindegyik járgány korhűen le lett modellezve és korrekt mód sérül is. (Teljesen nem sikerült sosem leamortizálni, a motor mindig javítható – de pl. üldözés közben kiszállni motort javítani nem a legtanácsosabb dolog.) A 40-es sebesség korlátozó megmaradt, ha nem sietünk érdemes benyomni. A rendőrök is és az átlag polgárok is fejlett AI-el vannak megáldva: baleset esetén odajönnek nézelődni, ha nekik megyünk elnézést kérnek, ha beléjük kötünk megvédik magukat, vagy épp ijedten a földre kuporodnak. Egy példa: egyszer üldöztek a rendőrök és véletlen nekimentem egy fószernek, aki persze nekem támadt: a kocsiból kiugró zsaruk őt ugyanúgy megbilincselték, mint ahogy engem akartak! Apropó: a rendőrök igencsak korruptak, így az első figyelmeztetés, de még a megbilincselt állapotunk után is lefizethetőek és vígan tovább mehetünk – persze bűnünk súlyától függően. A játék elődjéhez hasonlóan ezt a csillagok száma jelzi. A rendszámtábla ikon autócserét (vagy új rendszámot/színt stb.) kíván, az újság embléma már súlyosabb – ez esetben minket, magunkat is köröznek, nem árt gyorsan átöltözni.

A már említett fordulópont után a város egy montázs szerű videót követően átalakul és megérkezünk az 50-es évekbe, Amerika egyik legstílusosabb korszakába: cukros víz a hajra, Mr.Sandman, kóla, Rock and Roll stb. A város (szó szerint is) kivirágzik, megújul. Joe kéglije ekkor elég színesre vált: rózsaszín flamingó, zöld fal – minden, ami akkor dívott. Poénban sem lesz hiány – akár az ihletet adó filmekben: a rádióban reklámok olykor bárgyúan viccesek. Az egyik, az 50-es években dívó cigaretta lázat lovagolja meg, miszerint kimondottan egészséges a bagózás, míg egy tejreklám, még a háború idején, egy borzasztó erőltetett szóviccel operál. Joe gyakori humorforrás: a virágmintás inget hordó fószernél állandóan lotyók tanyáznak, a bérházában a házmesternő kukkol mindenkit – pont, mint az igazi házmesterek. Említhetném azt is, mikor egy borospincében harcolva a liftben kicsit megpihenő Joe jól benyakalt egy polcról lenyúlt üveget, aztán darált tovább. Szintén szakadunk, mikor az egyik akcióban, a csatornában járunk és a ruhánk tiszta kosz lesz – a bandatagok folyton az átöltözéssel meg a fürdéssel cseszegetnek. A téli utcán a járókelők hatalmasakat esnek a jégen. Ezek az apró elemek ellensúlyozzák valamelyest a véres, ordenáré, tragikus alvilági sztorit, melyben számos csavar és nem várt fordulat lesz, téglával, árulókkal, tanulsággal. Szóval a dramaturgia elsőrangú, Max Payne szinten mozog.

Ha nem bírunk magunkkal, mint már említettem, bármelyik új misszió előtt vagy után elkezdhetjük a sandbox játékokra jellemző kószálást a hihetetlen részletesen kidolgozott városban. Eszméletlen, mind látványt, mind hangulatot tekintve az élmény! A nagybetűs szabadság érzet óriási móka, szinte bármit megtehetünk. Autókat köthetünk el a hatalmas épületek közt, azokat átalakíthatjuk, étterembe, kocsmába ülhetünk be, ruhákat vásárolhatunk… mindez hihetetlen realitás érzetet eredményez. Ehhez természetesen nagyban hozzájárul a dögös grafika: az említett időjárás és napszakváltozás, valamint a kötelező effektek (éles textúrák, bump-mapping, pixel shader, mélység élesség) mellett a monitorról szinte kihömpölygően élethű, filmszerű hatású víz – a tökéletesen csillogó hóról nem is beszélve. Eszméletlen, ahogy megcsinálták! A fa, fém, tégla és egyéb textúrák szintúgy gondoskodnak a hihetetlen részletességről. Az utak az esőben csillogva verik vissza a lámpafényeket, a dinamikus fényforrások élethű, elnyúló árnyakat vetnek a falakra. A lövöldözések közben amortizálódik a környezet, a fedezékünk folyamatosan forgácsolódik szét. (Egészségi állapotunkat az egyre fekete-fehéredő képernyő és a ráfröccsenő vérfoltok jelzik – gyógyulni magunktól fogunk, fedezékbe bújva.) A hangok is ott vannak a szeren, a Tommy-gun, a magnum, a shotgun mind-mind élethűen szól, a szinkronok tökéletesek, az autók döngicsélnek, a kerekek csikorognak, a parádés zenei betétekről nem is beszélve – egy az egyben filmszerű az élmény. (A játék zenei betétje 3 CD-n jelent meg.) A karakterek kidolgozása is borzasztó életszerű lett, Vito arcán még sebhelyek is láthatóak.

A hibák száma minimálisra tehető: a GPS néha megzavarodik, és hősünk kicsit lassan fut. Csupán ennyit fedeztem fel, bugoknak nyoma sincs. A játék mai viszonylatban közepesen rövid, de kárpótlásul gyűjthetünk képeket korabeli Playboy macákról, kaphatunk artwok-öket, ott van a Carcyclopedia és bár Free-ride opció ezúttal nincs, bármelyik küldetést betöltve szabadon autókázhatunk.

A Mafia második része 2011 egyik legjobb, ha nem a legjobb játéka, kihagyhatatlan élmény! Erkölcsileg egy olykor megrázó, komoly, mély akció-dráma feledhetetlen pillanatokkal. Ahogy az első részből nem feledjük pl. a versenyautós, vagy hajós küldetést, úgy itt is maradandó élmény lesz a pláza tetején mászkálni a fényárban úszó város felett, szerelőnek öltözve, vagy a részeg, dalolászó maffiózókat hazaszállítani a sztriptíz bárból, esetleg a robbantásos akciót is említhetném Joe-val, mikor majd belátjuk a hotel tetejéről az egész várost. Ahogy pedig a két rész sztoriját egybefonták, azt egyenesen tanítani kellene! Zseniális. Leginkább a mondanivaló maradt változatlan az első rész óta: ahogy Vito zuhan lefele, pillanatnyi érzelmeit követve (ugyan azonosulni nem tudtam minden motivációjával), az rendkívül emberi és tragikus.

A Mafia II.-höz két letölthető kiegészítő küldetés készült minden platformra.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: