Skip to content
2011. december 8. csütörtök / sum-blink

Ezt tolom: Prince of Persia TFS

Már elég régóta fenem a fogam egy – nekem még next, de amúgy már kurrens – generációs konzolra. Míg nem lesz rá tőkém, PC-n próbálok néhány aktuális gyöngyszemet (pl. a legutóbb bemutatott Madness Returns-t) kiélvezni. Jelenlegi étlapomon a Two Thrones éppeni befejezése után, a Perzsa herceg The Forgotten Sands epizódja áll.

Egyszer már elkezdtem ezt a verziót (mert ezenkívül van egy még minimum PSP és egy Wii változat, de tán egy DS és mobilos is.), ám akkor nem fogott meg 15-20 perc játék után. Ám most furcsa mód nagyon tetszik – tán az említett kontinuitás miatt. (Jó persze, van az a mesés, rajzfilmes, csili-vili rész, a két epizód között, amiben nem lehetett leesni, de azt későbbre tartogatom, mert eléggé kilóg  a sorból.)

Külön pozitívum, hogy PC-n magyar felirattal jelent meg a program. A játék igen erős vonásokkal kapcsolódik az Assassin’s Creed sorozathoz, de annál jóval lineárisabb, és a lopakodás helyett inkább az ügyességet előtérbe helyező lett program. A szokott dolgok – idő visszatekerés, falon futás – már-már védjegyként térnek vissza. A sztori szerint a Herceg meglátogatja testvérét, kinek országát feldúlta egy túlerőben lévő sereg – így rögtön egy hatalmas csatatérre érkezünk. A tesó feltámaszt Salamon kincstárából egy félholt sereget, mondván majd segítenek. Épp csak azt nem tudja, hogy a sereg pont Salamon ellen készült…

Így tehát ránk vár a feladat, két amulett egyesítésével megvédeni szegény városlakókat, kik kővé dermedtek a különös lények és homok hatására. Ismét majd egy asztrál síkra kerülünk, ahol egy begyes dzsinn lányka osztja a tanácsokat. (Határozottan szimpatikus tutorial.) Ami Larának az utóbbi három részben nagyon rosszul állt, az a Hercegnek továbbra is kúl maradt: megint a terep felfedezése a cél, miközben A-ból B-be haladunk. (Az előző rész felesleges bolyongásait tehát elfeledhetjük.) Külsőre még az én kifutó PC-men is csodásan fest a program – bár sokan már az elkövetkezendő generációt várják és az említett Alice 2.-t is lerondázzák – nekik nyilván nem fog tetszeni a grafika. Ámulatba ejtő, csodás terek, hatalmas csarnokok, gyönyörű víz megjelenítés vár ránk. Az új trilógia első részéhez hasonlatosan sokat kell logikáznunk is, különféle kapcsolók, fogaskerekek tekergetésével – de persze a POP sorozatban sokszor az ügyességi részek is némileg logikaiak, fontos a reflexek mellett az éles szem, a taktikázás. A harcról nem szóltam: hercegünk fejleszthető lett, a legyakott ellenségektől kapott homok pontokból – ezek többnyire csontvázak és egyéb nagy páncélos dögök. Életünk – homokunk továbbra is vázákból, hordókból töltögethető. Persze főellenség is lesz, naná, nem is egy… már az elején láthatjuk ki. Sőt, nekem a testvér is elég gyanúsnak tűnik. Egyébiránt a ránk támadó rondaságok száma az eddigi 3-5-ről, olyan 20-30-ra nőtt, ami néha igen látványos tud lenni.

Szóval szép a grafika, érezhetően jobb az irányítás, remek a hangulat: kellemes kaland-akció a téli estékre. A szándékosan oldschool elemeket hordozó és nehézségű PSP verzió után határozottan felüdülés…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: