Skip to content
2011. november 30. szerda / sum-blink

Csúnya Dolog – Thing kritika

Ugyan a fejemet fogva könyveltem el, hogy a Dolog is beállt a Hollywood-i “ötlet”gyárban évek óta dúló Remake/Reboot sorba, mint pl. kedves gyerekkori barátaim a Hupikék törpök, akik most meleg sorozatsztárokkal Guitar Hero-znak NY cityben, vagy mint esetleg (igen hosszú a lista) a meggyalázásra készülő Végtelen Történet, mégis, a fent említett, igen kellemesen lepett meg, miután megnéztem.

Bár a The Beggining mánia 2000 eleje környékén dívott (Batman, Star Wars, Hannibal…), a Dolog is a Carpenter féle, igencsak klasszikus mű (egyébként szintúgy remake) előzménye. A sztori azt a Norvég kutatócsoportot mutatja be, akiket Kurt Russellék látogattak meg  az eredeti The Thing-ben – már ami maradt belőlük. Tudni kell, hogy a Dolog egy idegen lény, mely az Antarktiszon zuhant le űrhajójával és hibernálódott a jégben. Persze a Norvég csoport nem bírja ki, hogy ki ne kaparja! Az idegen bármilyen szerves élőlény külsejét képes leutánozni és így vírusként terjed a szerencsétlen tagok között…

Aki Carpenter klasszikusát látta (életem első horrora a VHS korszak fénykorából) azt nem éri meglepetésként, mi lesz a Norvég csapat sorsa, de addig azért lesz min izgulunk. Újdonság – az eredetivel összevetve logikátlan is – hogy a lény szervetlen dolgokat (fogtömés, platina stb.) nem tud imitálni, magába szippantani, kilöki azokat. De akkor mi van a ruhákkal, órákkal? No mindegy, a vérteszt helyett, melyen anno majd be****, most fogteszt következik. Jelszó: halál az ápolt fogúakra.

Noha a film már 2011-es tempóhoz van igazítva és természetesen CGI-t használ (a zseniális maszkok, robotok szerintem mindig is sokkal ijesztőbbek voltak), mentségére legyen mondva nem esik túlzásba annak használatával és, bár ezt sokan hiányolják, a megbízhatatlanság, az állandó kétkedés is végig jelen van – persze a Carpenter féle művet többek között ez vitte el a hátán. Itt még egy plusz csavar is kerül a dologba, hiszen a Norvég csapat tagjai közé Amerikaiak is csatlakoztak, így már a két kultúra is bizalmatlanná válik a  másikkal szemben.

Természetesen, ahogy vártuk, a záró képsorok a ’82-es változat indítóira hajaznak, ám ezt tényleg hibátlanul oldották meg az alkotók. (Ugyanazok a jelmezek, ugyanolyan kutya, helikopter…) Logikailag is illeszkedik a két rész, hisz a Norvégok nem tudják elmesélni, mi történt velük. Egyetlen nyitott kérdés marad – ami szintén párhuzam a régivel, a főszereplőnő sorsa, aki magára marad fertőzetlenül egy járműben. Lehet ismét találgatni.

Egyértelműen pozitív csalódás az előzmény Dolog ilyetén reinkarnációja, az ember szinte észre se veszi az eltelt cirka 30 évet a két film között, hála a díszleteknek, ruháknak. A mai horror hulladékok közt (bocs a fanoktól, de a trancsírozás-fűrészelés és már a filmborítók gusztustalanná tétele számomra sokkal öncélúbb, mint ezek a valóban elgondolkodtató, izgalmas filmek) mindenképp egy nagy szó, hogy ilyen jól sikerült az új Dolog. A régi remake, vagy az eredeti könyv kedvelőinek mindenképp kihagyhatatlan az előzetes viszolygás ellenére.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: