Skip to content
2011. október 30. vasárnap / sum-blink

X-akta: Tomb Raider Angel of Darkness teszt

Bár nagy divat ezt a játékot utálni, én mégis megpróbáltam szeretni őt. Higgyétek el: lehet.

Lara Croft nem cicizik! Mit neki, hogy matricát készített belőle egy hatalmas piramis (4. rész), barátai is „eltemették”, mi több meggyászolták (5. rész), most egyszer csak újra itt van, mindennemű magyarázkodás nélkül – akárcsak anno szegény Bobby a Dallasban. Na mondjuk én ezt Tomb Raider fanatikusként a legkevésbé sem bánom.

Sztorit tekintve igen rosszul alakulnak hősnőnk dolgai: a 4. részben leginkább rossz oldalait megcsillogtató Von Croy-nál jár. És vagy Ő öli meg egykori tanítóját, vagy csak nagyon úgy fest a dolog, de egy a lényeg: menekülnie kell a törvény elől és végére járni, ki is küldte másvilágra a mogorva mentort. További rémes alliterációk gyártása helyett rá is térek az izgalmasnak induló játékra: már a legelső párizsi helyszínen bemutatkozik a gyönyörű grafika. A technikai zagyvát mellőzve megállapíthatjuk: mind Lara, mind a helyszínek gyönyörűen festenek. Részletes textúrák, új fény és árnyék effektek_ meseszép a játék. Tehát Párizs utcáin járunk, menekülés közben szépen megtanuljuk az irányítást. A „hálós” rendszernek vége, ezentúl Larát is egérrel terelgetjük nemes céljai felé. Ez a rész erősen a kalandjátékokra hajaz: a francia városkát töviről hegyire át kell kutatnunk egy bizonyos maffiózó, Bouchard után kutatva. Végre beszélgetni is tudunk az NPC karakterekkel, amolyan Phantom Menace módra (kész válaszokból válogathatunk.)

Már itt is igencsak csavaros lesz a sztori, szoba kerül a Monstrum, a gyilkos „izé”, amitől mindenki fél. Összefutunk egy régésszel, aki az életünkre tör, de csak azért… no de nem lövöm le poént. Ha a városban végeztünk s megtanultuk hogyan kell létrára mászni, bal egérrel kattintgatni stb. irány maga a Louvre. Itt, akárcsak a Hitmanben a sunnyogás lesz a kifizetődő taktika: őröket ütünk le (igen, Lara már bunyózni is tud), lézereket cselezünk ki, műkincseket lopunk. Ezután egy ásatásra visz az utunk… és innen kezd igazán Tomb Raideresedni a program, a játékmenetet-környezetet tekintve. (Igaz, valahogy szomorkásabb – mint neve is mutatja – sötétebb, néhol már-már horrorosabb lett az új epizód.) Nézzünk az újításokat: életerő kijelzőnk mellett (melyeket csokikkal és kötszerekkel tornászhatunk fel, ha megsérülünk) néha megjelenik egy Lara fáradtsági szintjét mutató vonal: amikor pl. peremen mászunk a lányka elkezd fáradni és pihennie kell, hacsak nem akarunk lezúgni a mélybe.

Pisztolyaink használata továbbra is egyszerű, mint a kapanyél, mivel a célzás maradt automata. Sajna Lara már csak 1 fegyverrel pufoghat egyszerre. Azonban érezte a Core hogy ennyi újdonság még nem elég így némi RPG beütéssel bolondította a játékot: hősnőnk képes ajtókat berúgni, kockákat tolni, mint anno… ám ha valamihez pl. még gyenge a karja, nosza meg kell azt erősíteni egy kisebb feladattal. Hát ez az első pofon, amit kapunk, szerintem rettentő rosszul megvalósított és nem ide való az ötlet… Aztán az egérrel való irányításra nincsenek szavaim: borzalmas, az úszás invertált, Lara lassú, mint a terhes tehén, rettenetes! Az amúgy nem túl nehéz játék csupán emiatt válik hosszúvá: képtelenség pontosan ugrándozni a magasban. És ugye egy Lara kaland során azt bizony sokszor kell tennünk. A mesterséges intelligenciát nem ecsetelném. Egyszerűen NINCS. (Ez itt már az úgymond feketeleves, ha valaki nem vette volna észre.) A célzás (meg úgy amblok a játék) szánalmas bugokkal képes bosszantani – átlátszó textúrák, beragadások. Ami mindenképp megmenti a játékot a totális savazástól, az a hamisítatlan RÉGI hangulat: Larával ismét kriptákban, letűnt világokban kalandozunk (a játék közepétől) és elmés logikai feladatokat oldunk meg. Egy új játszható karaktert kapunk (na vajon kit) azonban a járműveket sajnos ezúttal mellőznünk kell.

A zene már a menüben is heveny nosztalgiát idéz bennünk, hát még a játék közben. Igaz, néhol a ma divatos irányzatok fele hajlik, de ez a modern párizsi helyszíneken végül is érthető volt. Bossokkal is meggyűlik derék régészhölgyünk havibaja, őket ismét trükközéssel likvidálhatjuk. A végén persze kiderül ki is a leggonoszabb gonosz, így vele is meg kell mérkőznünk… már amennyire korlátolt irányítási lehetőségeink ezt engedik. Na, nem bántom tovább a játékot, mert mai szemmel is csodás a grafikája, szépek az effektusok (post-processing, tű-éles textúrák, bumpmapping, blur…) a sztori tényleg izgalmas (nem csak egy ürügy az utazgatásra) és a hangulat is nagyon ott van. De a lopakodós részeket, a bugokat, a hirtelen váltogató kamerát és az RPG rendszert igazán kihagyhatták volna, helyette járműveket, több NPC-t (zavaróan alacsony Párizs őslakosainak a száma) és jobb irányítást „mellékelhettek” volna a játékhoz. De így is ajánlom minden rajongónak – lesz ez még jobb is, higgyétek el.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: