Skip to content
2011. október 27. csütörtök / sum-blink

X-akta: Tomb Raider Anniversary teszt

Letesztelt játékaim mappájának mély bugyraiból ezúttal a TR Anniversary-t ástam elő, ha már a Legend felkerült…

1996: Tomb Raider. Nem is ragozom tovább. Minden 3rd person akciójátékok szülőanyja ekkor lépett porondra először. Azóta sok víz lefolyt a Níluson, Lara legutóbb a Legend című epizódban tért vissza a béka feneke alól. Bár a játék végéről ordít, hogy folytatást kíván, az Eidos előbb még egy kedves ötlettel állt elő: a 10 éves évfordulóra (megkésve kissé) elkészíttették a Krystallal az első rész remake-ét. Igencsak megoszlanak a vélemények a „de jó”-tól egészen az „ezt a lehúzást”-ig. Egy biztos, én alig bírtam várni rá…

Az alapkoncepció a következő: a Legend motorjával, játékmenetével és újításaival ötvözzük az első rész (némileg átalakított) sztoriját és pályáit. Filmek világában ismerős a jelenség. Mindenekelőtt leszögezem – a terv EZEN része tökéletesre sikerült. A gyakorlott, első részt totálisan ismerő játékos (a kedvencem az összes közül) azonnal beleveti magát az akcióba. A felturbózott intro, az átkomponált, mégis ugyanazokat a motívumokat hordozó zene mind-mind nosztalgikus érzéseket kelt. Igyekeztem olyan képeket mellékelni, amik a 96-os játékban látott eseményeinek reflektálásai.

Magányos kalandjaink során ismét megfordulunk Vilcabamba letűnt városában, az Elveszett völgyben, a St. Francys Follyban, a Colosseumban, Egyiptomban és persze Atlantiszban. Újszülöttnek minden vicc új alapon a sztoriról: Larát felbéreli egy gazdag sznob, bizonyos Natla, a Scion című kegytárgy felkeresésére. Mint az kiderül: az ereklye 3 darabra van szelve és az Idegenek rejtették el a földön. Miután megszereztük az első darabot Natla bérgyilkosai kezdenek el üldözni – gondolván ingyen dolgozunk nekik és még a szánkat sem jártatjuk, ha kinyírnak. Nem ismerik még Larát… Néhány pálya után egyszerűen ÁTSÜT az a mérhetetlen szeretet, amit a Kristályosok a rajongók fele táplálnak. Amint megszólal az ismerős secret hang, vagy mikor a vadállatoknál a megszokott dallam csendül fel… Fantasztikus! Emlékeztek a Qualopec sírban a múmiára, akit Lara becélzott egy bug miatt? Hát beleszőtték a videóba itt is! Vagy a Lost Valley-ben ismét ott van az átalakított fogaskerekes feladvány mellett a régi, egyszerűbb verzió is. Átdolgozták a pályák felépítését is, ám mindenhol lesz ismerős pályarész, úgy, mint a gigantikus szfinx és az aréna…

Ismét „csak” 4 fegyverünk lesz, újra van kis és nagy medi-pack is – érdemes egy „korabeli” cikket elolvasni az újoncoknak. A tipp ikonokat ajánlom kikapcsolásra, a manuális kapaszkodást szokni kell, de végül is úgy az igazi. Mazochisták, nyomjátok be. Új mozdulatokat már-már kötelezően kapunk: az egyik a falon futás a csáklyánkkal, a másik a cölöpök tetején való egyenúlyozás. A grafika a Legendhez képest is szebb lett: a textúrák borzasztó részletesek, gyönyörűek a fény-árnyék játékok is, Larát a megszámolható szempillákig tovább dolgozták. Az egyiptomi helyszínt történelem órákon (!) kellene mutogatni, frankón! Lara ruhája koszos lesz a „hempergéstől”, a vízben átázik és fokozatosan szárad meg. Ha magas helyről ugrunk fejest, süvít a fülünk mellett a levegő – tobzódik ötletekben a játék.

A logikai feladatok némileg át lettek alakítva-e szempontból jóval nehezebb lett a TRA a Legendnél, ám a nagy elődnél nem. (A szavatosságot ismét megdobja a kincskeresés is.) A hangsúly újra az ugráláson – terepfigyelésen lesz. Nem vagyok híve a POP trilógia ilyetén durva másolásának-majmolásának. Jut eszembe, majmolás: nem értem miért kell az angol úri hölgyből, aki valaha sznobizmussal átitatott hidegvérrel, kecses párducként sétált a pokoli szirteken egy ilyen pattogó ősemlőst faragni. (Kicsit éles a kritika, valójában apró a hiba egy remek játékban. Hiába nehéz megszoknom: ez már nem AZ a Lara.) A harcolások – főellenfelek olyan mód lettek átalakítva, hogy megjelent egy düh mérce. Ha ezt lődözéssel felpumpáljuk a kép elhomályosodik, bullet time jön (jaj, már nagyon unom…) nekünk pedig elvetődve meg kell várni, amíg a célkereszt pirosra vált majd tüzelni. Aki nem tudná – javarészt vadállatokkal (medve, farkas, denevér, sőt dínók) küzdünk a kaland során, emberi ellenfél kevés lesz, múmia annál több… a végét meg nem lőném le, hátha valaki még nem ismeri.

Még egy fájó pont: számos harcot, ami a régiben pályákat tett ki, itt annyival elintéznek, hogy ismét nyomkodhatjuk a fel-le nyilakat az átvezetőkben. Bravó. Az ügyességi részek így is kellőképp nehezek, a logikaiak csak úgy kellemesen… grafikailag, mint írtam egy orgazmus a program (a next-gen opció hiányát észre se venni), a zenék pedig ismét gyönyörteljes, ám a legutóbbi dinamikus muzsikákhoz képest nyugtatóbb – naívabb dallamok. Nehézségi szint, megnyerhető extrák (extra pálya, ruhák-artok, sőt rendezői kommentár – mentés kristályokkal) ismét vannak. A Croft birtok a Legendre reflektál – spoiler nélkül: érdemes megnézni, külön al-kalandjáték, tárgyhasználattal. Lehordani bűn lenne a játékot– más élmény, egy divatosan szólva “újragondolás”. De így is fantasztikus alkotás, csupán szokatlan még ez az új stílus számomra. Kötelező!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: