Skip to content
2011. október 24. hétfő / sum-blink

X-akta: Tomb Raider Legend teszt

Tomb Raider rajongók! Dobjatok egy linket az ITT látható címre és kiteszik a gyűjteményeteket! Én már elküldtem szerény kolleksönöm. (Amúgy tök jó kis rajongói oldal.)

Ja, Legend teszt a képre kattintva következik, aztán pár teszt után, az átfogó leírás is érkezik hamarosan.

Régebben sok játéktesztet írtam… ezek közül most felrakok egyet ízelítőnek és ha valakinek ne adj’ Isten tetszik, a későbbiekben még felkerülhet egy-kettő.(Igaz, azok kevésbé részletesek…)

 Tomb Raider – Legend

Úgy gondolom szabályosan illetlenség lenne ezzel a játékkal kapcsolatban, ha a bevezetőben elkezdeném bemutatni a főszereplőnőt. Nincs olyan játékos (mi több, a programból készült filmek által megmerem kockáztatni: nincs olyan EMBER) a földön, aki ne ismerné a címszereplő Lara Croftot. A média áldásos(?) tevékenységének köszönhetően már minden korosztály – aki csak kicsit is foglalkozik a számítástechnikával – játszott valamelyik régebbi kalandjával, de legalábbis hallott róla.

Hősnőnk lassan 10 éve az akció-kalandjátékok élmezőnyében foglal helyet és ugyan volt pár balul sikerült lépése, mindig adunk neki egy újabb esélyt. Ahogy most is. A kiegészítő lemezeket leszámítva ez a hetedik Tomb Raider játék, melyre már félve tekintenek a rajongók: a kultikussá vált első, a második és a negyedik epizódot leszámítva ugyanis, egyre erőltetettebb és vontatottabb folytatások születtek (melyek megjegyzem, komplexségüket tekintve, hibáik ellenére is maguk mögé utasítottak számos mai tucat-játékot). A kritikusok véleménye igen lesújtó volt a jobb napokat is megélt sorozatról. Summázva így vélekedtek: a mellméret növelésével egyenes arányban hanyatlott a Tomb Raiderek minősége. Nos, esetünkben ez a tendencia szintén egy pocsék folytatást jelentene. 🙂 Szerencsére nem így van.

Történt ugyanis…

…hogy a Soul Reaver játékaival már bizonyított Crystal Dinamics csapata ugyanis szépen levette a megfáradt Core Design fejlesztőinek válláról az új epizód fejlesztésének súlyos terhét és egy teljesen új motorra építkezve megalkotta a Legendet. Már az előzetesekből is sejthettük, hogy itt bizony egy új fejezet nyílik a sorozat történelmében – akárcsak hősnőnk életében is. A bevezetőben a kis Larát látjuk édesanyjával egy gépen – ami persze ahogy az a kalandfilmekben lenni szokott kb. fél perc múlva lezuhan Nepál lankái közé. És már ugrunk is térben-időben. (Persze visszaemlékezések kapcsán sok mindent megtudhatunk a kedves mamáról.). Napjainkban a szemre való régészhölgy, egy kis bolíviai rutin kiruccanás után ezúttal Arthur király „legendás” (eh…) Excaliburját keresi, így kénytelen kelletlen ismét gyönyörű helyekre utazik el, miközben a riválisokkal hadakozik. Kalandjaink során megfordulunk Bolíviában, a western hangulatú Peruban, a high-tech nagyváros benyomását keltő Japánban, Afrikában (a legszebb helyszín), Kazahsztánban, ahol egy katonai erődbe kell besurrannunk/ berontanunk. Továbbá ismét ellátogatunk Angliába, s végül a hófödte Nepálba (ahol értelmet nyer az intro). A végső leszámolás helyszíne ismét Bolívia lesz.


Ötletes megoldás, hogy a menü is dinamikusan az adott helyszínhez igazodik, jelezve aktuális pozíciónkat. A történet ugyan néhol elsikkad az akció mellett, mi több (a nem túl jól kidolgozott karakterek miatt) elég kiszámítható, mégis azt a szerepet, amire hivatott tökéletesen betölti: még így is izgalmas, mindig kitűzi és megindokolja következő célunkat és egy stramm vázat ad a játéknak. (Arról nem is beszélve, hogy némi humor is került az átvezetőkben látható jelentekbe.) Magyarul, végre nemcsak egy ürügy arra, hogy Lara körbeutazza a földet, mint ahogy tette azt pl. a harmadik epizódban.

Egy új Lara az új generációnak:

A fenti szlogen ugyan a hatodik epizód mottója volt, ám úgy érzem esetünkben sokkal indokoltabb. A program struktúrája alapjában véve nem sokat változott: ismét ravasz fejtörőket oldunk meg, motoron fogunk száguldozni, halálos csapdákat kell kicseleznünk, és persze a harc is fontos szerepet kap. Tehát amiket szerettünk a régi részekben okosan bele lettek szőve a Legendbe is, a hibákat pedig többé-kevésbé eltüntették, és új ötletekre cserélték le. De nézzük miről is van szó. A játék, minden erénye ellenére valószínűleg a süllyesztőben végezte volna, ha úgy elszúrják az irányítást, mint az előző részben. Hála Istennek erről szó sincs: Lara irányítása minden eddigi résznél tökéletesebbre és (noha több platformra is megjelent) 100 százalékosan PC kompatibilisre sikerült. Az egérrel tüzelhetünk, valamint ugorhatunk, a billentyűzeten válthatunk fegyvert, használhatunk kapcsolókat és különleges tárgyakat, épp olyan kényelmesen, mint az e téren tökéletes Max Payne-ekben. Bizony szükség is lesz az egérre, ugyanis elődeihez hasonlóan a Legend is számos ugri-bugri platform feladatot tartogat számunkra: Lara ismét indákon-köteleken lengedezik, tátongó mélységek felett kapaszkodik a peremeken, ahonnan hátraszaltókkal lendül tovább, és még sorolhatnám.

A játék magvát ezek az ügyességi feladatok teszik ki. Kissé tán ironikus hogy az új Prince of Persia sorozathoz hasonlatosan állandóan vizslatni kell a terep adottságokat is: (Ironikus, mert az első 3D-s Prince játék tipikus TR klón volt.) minden apró kiszögelésnek, póznának, kötélnek fontos szerepe van a pályán a továbbjutásban, feltételezve, hogy Lara kiváló kondícióban van (ha ez a szaltókból és piruettekből nem derült volna ki). Érdemes, de néhol muszáj alkalmaznunk az E billentyű ütemes csapkodását kötélmászás, vagy peremen csimpaszkodás közben, ugyanis ekkor Lara kissé begyorsít. Ha a peremet átszökellés után csak egy kézzel sikerül elkapnunk, akkor is gyorsan csapjunk az említett billentyűre. A hölgyemény már rutin jelleggel pörög vízszintes póznákon is. Az egész mozgáskultúra tehát a Herceg mozdulatkészletét idézi. Indiana Jones kollegától is ellesett egy trükköt kedvenc régésznőnk: nevezetesen a Crapling Hook nevű eszközről van szó. Az övünkre csatolt kampós végű kötelet az arra alkalmas tárgyakra rádobva felhúzhatjuk magunkat, vagy szakadékok felett lengedezhetünk át vele, ahogy azt Indy is tette. Néhol az utunkba álló szikladarabokat, oszlopokat, vagy kőtömböket kell elhúznunk ezen új kütyüvel. (Sőt az angliai csatornában…de ez legyen meglepetés.)

Ebből vágható hogy az új enginehez realisztikusabb fizika is dukál: a karakterek kölcsönhatásban állnak a környezettel, amit sokszor kell majd kihasználnunk. Ha Lara épp egy ágon lengedezik, akkor az nemcsak, hogy meghajlik, de egy idő után el is törik, a tologatható kőgolyóbisoknak szinte érezzük a súlyát. Harc közben pedig a lövésekkel felrobbanthatjuk a hordókat és a detonáció messzire löki az ott strázsáló őröket – hogy csak pár példát említsek. Nem egy logikai feladat épül a program ezen erősségére, akár a Half Life 2-ben. (Ugyan az e-téren tökéletes programot felülmúlni nem sikerült, ám dicséretes az igyekezet.)

(A Next-gen változat)

A harcrendszer is gyökeresen át lett dolgozva. A lövöldözések közepette már a szokásos szaltózáson túl is alkalmazhatunk trükköket: becsúszhatunk ellenfelünk alá, vagy jobb egérgombot lenyomva elrugaszkodhatunk tőle és (elmaradhatatlan bullet-time lassítás kíséretében) tovább tüzelhetünk rá. Utunk során leginkább kommandósokkal és katonákkal fogunk küzdeni, de vadállatok is felbukkannak, korlátozott számban és a pályaegységek végén trükkös főellenségekkel gyűlik meg a bajunk. A katonáktól új fegyvereket zsákmányolhatunk, de reális újítás hogy nem akármennyit! A kis „ridikülben” már nem fér el az U.S. Army egész fegyverkészlete: az alap dupla pisztolyainkon kívül, egy hátunkra akasztható lőfegyver lehet még nálunk.

Megcsappant energiánkat szokás szerint egészségügyi csomagok használatával tölthetjük fel, amikből aránylag sokat találunk a játék során. (Bár ez nehézségi szint függő – merthogy már azt is választhatunk indításkor.) A dinamikus akciórészeket tovább fokozzák a motoros jelentek: Lara többször is kétkerekűre pattan, és amint megszoktuk az irányítást, már a felbukkanó ellenfeleket is le kell szednünk, miközben száguldozva szlalomozunk az akadályok között. Nem említettem a játék legnagyobb erényét a csodálatos grafikát! Egyszerűen kiváló munkát végeztek a fejlesztők, elég a főszereplőre pillantani, hogy ezt belássuk. Végre sikerült teljesen emberire megalkotni a lányt, bőrén apró ráncokat láthatunk, ruhája gyűrődik, ahogy fut, vagy éppen ugrál. Szeme élettel teli és ragyog, arcáról érzelmi megnyilvánulásokat is leolvashatunk, amikor pedig kimászunk (a szintén gyönyörű) vízből, ruhája és bőre nedvesen csillog egy darabig. Hasonló műgonddal dolgozták ki a főbb karaktereket… ám sajnos ellenfeleinkre már nem jutott idő vagy energia. Ők már sokkalta „konzolosabbak”, ahogy az a tény is, hogy immáron csak a legutolsó ellenőrző pontot menthetjük el. (Nem csak esztétikailag, szellemileg is visszafogottabbak ellenfeleink. Persze az akció hevében ez sokszor nem tűnik föl, és ugyan ez inkább ügyességi, semmint akciójáték, mégsem hunyhatunk szemet felette.)

Kárpótoljanak azonban a gyönyörű tájak, melyek mind tisztességesen lettek kivitelezve: a letűnt afrikai és bolíviai szentélyekben a tetőn tátongó lukakból besüt a napfény, a távolban madarak repkednek, a modern japánban járva pedig a felhőkarcoló-tetőkről beláthatjuk a neon árban úszó várost. A gazdag textúrázás szintén korrekt munka (különösen a gépigényes „next-gen” opció bekapcsolásával), az effektek is megállják helyüket. Lara Croft tehát grafikai téren is két vállra fekteti konkurenseit. (Na nem úgy…) A hanghatások minősége a vizuális megjelenítéshez hasonlóan profi munka: ugyan hősnőnk szinkronhangját lecserélték, minden színész kellő beleéléssel alakítja szerepét. A zenéket külön kiemelném – némiképp elütnek a régi ária jellegű dallamoktól, de passzolnak a helyszínekhez és akár egy kalandfilmben is megállnák helyüket.

(A Next-gen változat)

Fenékig tejfel?

Már említettem a katonák fejletlen AI-ját, de sajnos vannak még hibák bőven a Legendben. Először is az, hogy borzasztóan egyszerű, mondhatnám lebutított a játék a régi epizódokhoz képest, melyek igenis nehezek voltak, akár egy hordó ólom! Fanatikusként is beismerem, hogy (noha első végigjátszásnál nem tűnt föl a filmszerűen pörgős-élvezetes játékmenet miatt) a készítők bizony néha sötétnek néztek minket: minden objektum, amit használnunk kell villog, még a játék vége fele is, továbbá állandóan kapjuk a képernyőn a segítségeket a programtól, milyen billentyűt nyomjunk meg.

A motoros részeknél szinte már csak a kanyarodást és a lövöldözést bízza ránk a játék. Arról nem is beszélve, hogy nincs sok alternatíva, merre döngessünk: végig egy „csőben” haladunk, gyakoriak a scriptelt események. Félre ne értsetek, nem egy frusztrálóan nehéz játékra vágytam, de a régebbi epizódokban rögtön mélyvízbe dobták a játékost. (Igaz, fokozatosan mélyült az a „víz”.) Az egykori Lara’s home funkcióját vesztette, már nem is annyira oktatópálya, inkább csak egy next-gen technikai erőfitogtatás, mely az ereklyegyűjtögetés révén növeli a program szavatosságát. Sajnos a Legend sokkal árkádosabb és egyszerűbb lett, de apróbb hibái a folyamatosan pörgő cselekmények viharában szerencsére nem tűnnek fel.

Zárszóként tehát kétféleképpen lehet tekinteni a Legendre. Ha kezdő sírfosztó (esetleg tizenéves) vagy, aki most ismerkedik Lara kalandjaival, közel tökéletes játékot kapsz, ha megvásárlod a programot. Ha azonban (idősebb) régészveterán, akkor “csupán”-erősen idézőjelben- egy minőségi ám kissé egyszerűbb, és az eddigiekhez képest más stílusú Tomb Raidert mondhatsz magadénak. Egy biztos: egyik csoport sem járt rosszul!

Érdekességek…

Nyilas Misi

Az egyik fő újítás a programban hogy bizonyos átvezető animációknak aktív részesei leszünk – már amennyiben a megfelelő iránygombokra tenyerelés annak számít. Előfordul, hogy a „moziban” pl. Lara egy leomló templomon szalad át. Ekkor felvillan a felfele nyíl, amit ha időben megnyomunk a lány felszökell, ám ha elvétjük az irányt a mélybe zuhan. Személyes véleményem szerint teljesen feleslegesek ezek a részek, az oldschool Space Ace-ben, vagy az Aladdinban már találkoztunk hasonlóval, de ott legalább kihívást jelentettek. A Legendben sajnos a reflexek helyett a memóriánkat teszik próbára ezek a jelenetek: második próbálkozásra minden bizonnyal sikerülni fognak.

Larát minden háztartásba!

A Legenddel nagyjából egy időben megjelent egy érdekes Tomb Raider epizód is – csodakonzolok, vagy csúcsgépek helyett azonban asztali DVD lejátszóra! Az interaktív Action Adventure azonban nem sok újdonsággal szolgál a rajongóknak, ugyanis egy az egyben a hatodik részt játsszuk újra. (A „játsszuk” szó erős kifejezés, mindössze arról van szó, hogy rögzítették amint valaki játszik, mi csupán a távirányítón található nyilakkal választhatunk 2-3 alternatíva közül.) Barátságos gesztus vagy egyszerű marketingfogás? Döntsétek el Ti…

Hardver minimum: P 3 GHZ, 256 MB RAM, 64 MB VGA

Értékelés:

Grafika 8
Hangok 9
Irányítás 9
Hangulat 8
Kihívás 6
Szavatosság 6

↑ gyönyörű grafika
↑ aránylag izgalmas történet
↑ kiváló irányítás

↓ butácska AI
↓ néhol túl könnyű
↓ rövid

Lara Croft végre ismét régi fényében pompázik! Mindenkinek erősen ajánlom ezt a rövidke, de igen ütős kalandot! 89%

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: