Skip to content
2011. október 24. hétfő / sum-blink

X-akta: Suckerpunch – megnézve

Suck is meg punch is…

Zack Snyder (Watchmen – nem láttam, 300 – láttam) rendező neve nem sokat mondott eddig számomra, de mikor megláttam a Suckerpunch (nem jó az a magyar cím MOST SEM gyerekek, Heltai Olgát cseréljük már le!) előzetesét annyi számomra kellemes elem egybeesését véltem felfedezni benne , hogy alig vártam, a majdani, otthonomban megtekintést. Mindezt még bőven tavaly. Anime nénik, nagy fegyverekkel, apró Lolita ruhában, nem véresen robotokat, meg miegymás rémségeket trancsíroznak Steampunk környezetben egy American Mcgee’s Alice-t idéző sztoriban, ráadásul főszerepben napjaink egyik legígéretesebb tehetségével az élen. Ezt látni kell!

Aztán most, hogy már egy ideje megnéztem, hiába hagyom ülepedni, hatalmas csalódásként kell elkönyvelnem. A sztori szerint Baby Doll-t (amcsi, ZS múvi gyanús név!) gonosz, örökségre ácsingózó mostohaapja egy félreértelmezhető baleset miatt, közvetlen édesanyja halála után elmegyógyiba dugja, még a régi, lobotómiás időkben. Ő ott pedig az elméjében vívja meg saját harcait a többi playmate kollégával, akik szintúgy az intézet lakói és meg akarnak szökni.

Igen ám, de a film, nem ilyen egyszerű. Mert bár ilyen egyszerű lenne, hiszen a DIREKT egyszerű látvány filmeknek van egyfajta bája, lásd a maratoni hosszú King Kong, vagy a komolyan vehetetlen Halálos Iramban széria. (“Végre egy nő aki nem sz*rja össze magát ha a körme alá megy az olaj – udvarlás Diesel módra.) De sajnos ez a film megpróbál jóval több lenni annál, mint ami lehetne.

Több szint van itt is a sztoriban, mert az most a kúl az álomgyári berkekben. (Meg persze a folytatások és a remak-ek.) Na nem annyi, mint amennyi már a Mátrixban is soknak számított, az Eredetről már nem is beszélve, de legalább három: Ott van az ideggyogyó, amiből alig látunk valamit, a furcsa bordélyház/ színház és a videoklip szint, ahol sárkányok élnek és bölcs bácsi okítja a lánykákat, akik zúznak a zúzós zenére, mert zúzni jó.

A film leginkább itt bukik el, mert míg az első néhány történetet felvezető rész egy büdös szó nélkül, videoklip stílusban pörög le szemünk előtt felvállaltan bugyutaságát (felesleges belassításokkal, meg mindennel), addig maga film, mint mondtam jóval több akar lenni. De könyörgöm, hogy lehetne több, ha az egész sztori alatt olyan (még videojáték misszióknak is primitíven ható) történésekkel húzódnak el súlyos tízpercek, mint hogy keressünk meg négy tárgyat a szökéshez? SUCK.

Ami az igazi PUNCH, hogy míg az egész film egyfajta Kill Bill szerű bosszúhadjárat felkészítése, addig a film végén (spoiler nélkül) ez nem következik be… Végig kegyetlenkedünk egy filmet a semmiért? Drámákban meg ritkán lőnek szét gőz-náci hadsereget, sárkányokat meg miegymást…

A film műfaja ellenére tele van felesleges moralizálással, elcsépelt dialógusokkal és mindenféle dolgot bele akarnak, hogy a néző magyarázzon miután megnézi. De ha ez kényszerítve van, egy ilyen kapanyél egyszerű látványfilm esetében az régen rossz. (Akar tehát ez a film dráma, bosszúfilm, meg kit tudja még mi is lenni…) Arról nem is beszélve, hogy a remek design (Alex Pardee munkája) egy ilyen buta filmre lett elfecsérelve.  A végét meg úgy ahogy van, elcseszték.  Ha valahol hát ennél a filmnél elviselnék egy alternatív befejezést!


Sosem értettem egy jó színészt/ színésznőt mi késztet arra, hogy a forgatókönyv elolvasása után egy gyatra filmhez adja a nevét és a tehetségét. Aztán persze kinéztem az ablakon a világunkra és rögtön beugrott…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: